Századok – 1968

Tanulmányok - Ránki György lásd Berend T. Iván 35

AZ IPARI FORRADALOM KÉRDÉSÉHEZ 51 gyarmatok kifosztásából és már a manufaktúra-korszakban kialakult „világ ipari műhelye" szerepből lehetővé vált egyedülállóan magas belső felhalmozás, az egyedülálló eredeti tőkefelhalmozás során felhalmozódott gazdagság. A felhalmozott tőkék mobilizálása pedig a kedvező fejlődési feltételek között könnyen volt lehetséges. Az európai kontinens nyugati országaiban már másként alakult a helyzet. Az ipari forradalom ezekben az esetekben nem előzte meg a közlekedés és modern hitelrendszer kiépülését, sőt az iparosodás nem is játszódhatott volna le ezen emeltyűk nélkül. Európa nyugati felén tehát párhuzamosan, nagyjából egy időben megy végbe az ipar, a közlekedés és a bankrendszer forradalmosodása. Az ipari forradalom ennek megfelelően már másként, a vasútkorszak körülményeihez alkalmazkodva, hasonlíthatatlanul nagyobb dimenziókban játszódik le. Ez bizonyos mértékig ellentétben állt a belső tőkefelhalmozás angliainál jóval gyengébb lehetőségével, a felhalmozott és befektethető tőkék kisebb mértékével. Éppen ezen viszonylagos elmaradottság kifejezője volt a modern bankrendszer létrejötte. A nagyobb tőkeigény és kisebb felhalmozott gazdagság ellentétét ugyanis éppen a bankrendszer volt hivatva feloldani, 1 összegyűjtve, koncentrálva és befektetve a mozgósítható tőkéket. A kontinens nyugati felének ipari forradalmában éppen ezért már meghatározó szerepet ' játszottak a bankok.6

2 i Kelet-Délkelet-Európa országaiban mindettől eltérő folyamatok játszódtak le. Itt ugyanis az ipari forradalom nemcsak hogy nem előzte meg a közlekedés, a bankrendszer átalakulását, mint Angliában, de nem is azzal párhuzamosan, egyidejűleg játszódik le, mint a kontinens nyugati felén. A mezőgazda-I ság fejlődésének hangsúlyozottsága és az iparosodás késése következtében e i térség országaiban a mezőgazdaság modernizálódásához kapcsolódó közlekedési forradalom és modern bankrendszer megelőzte az iparosodást és maga is tényezője, forrása, előidézője lett az ipar késve meginduló forradalmasodásának. A bankrendszer kifejlődése lényeges előrehaladás volt a rendkívül gyenge belső tőkefelhalmozás elősegítésére, hiszen lehetővé tette a szétaprózott tőkék összegyűjtését. Mint főként Magyarország példáján az előzőekben bemutattuk, a XIX. század második felében a bankhálózat kiépülése a mezőgazdaság hitelellátásának jegyében indult. Az ipari forradalommal való szoros öszszefüggésre azonban mindennél világosabban utal, hogy a XIX. század végén a bankok szerepe, tevékenysége megváltozik. Míg korábban a tőkés fejlődés kezdetén a bankok tisztán hitelezési, mégpedig zömmel kereskedelmi hitelezési tevékenységet folytattak, s ezért az ipar finanszírozásában nem vettek részt, a későbbi évtizedekben a kontinensen kifejlődő credit mobilier típusú bankok alapítói nyereségek céljából már közreműködnek az ipar finanszírozásában is. Az 1880—90-es évektől pedig, a monopolista irányú fejlődés jegyében, a bankok egyik legfőbb üzletágává válik tartós ipari érdekeltségi hálózat megteremtése, vagyis az ipar rendszeres tőkeellátása, a tömeges alapítás és érdekeltségvállalás. A mezőgazdaság tőkeellátása jegyében kiépülő bankrendszer tehát kialakulása idejére, a század végére — a bankok jellegében világszerte bekövetkező változások nyomán — az ipar felé fordul. Rendkívül jellemző erre Oroszország példája. A kiépült bankrendszer főként a kilencve-62 Vö. A. Gerschenkron ': Economic Backwardness in Historical Perspective. A Book of Essays. Cambridge. 1962. 4*