Századok – 1968

Közlemények - Ságvári Ágnes: Diplomáciai iratok 1920-ból; Kun Béla kijuttatásáról Ausztriából Szovjetoroszországba. 562

Ság vári Ágnes: Diplomáciai iratok 1920-ból, Kun Béla kijuttatásáról Ausztriából Szovjetoroszországba Az 1920-as forrongó Európa képére mindenekelőtt a proletariátus és a burzsoázia harca nyomta rá bélyegét. A munkásosztály erőgyarapodását leghívebben a szocialista Oroszország létrejötte és a Kommunista Internacionálé megalkotása fejezte ki: az előbbi révén a nemzetközi proletariátus állami,, katonai, diplomáciai tényező lett, az utóbbi az egységes elveket valló forradalmi munkás-kommunista mozgalom kikristályosodását és összehangolt cselekvésre való készségét testesítette meg. Másik oldalon az 1917—19-es megrázkódtatás után a burzsoázia átcsoportosította erőit, összehangolt akcióin megtorpant a forradalmi offenzíva; a proletariátus utóvédharcokba ment át. Ezen utóvédharcok tartalma mindenekelőtt a meglevő pozíciók védelme volt, emellett nem lebecsülhető annak politikai és morális jelentősége sem, hogy vezető forradalmárok százait sikerült az ellenforradalom dühöngése elől megmenteni. A Szovjetunió és a Kommunista Internacionálé egyik sikeres, nagy nemzetközi visszhangot kiváltó mentési akciója volt Kun Bélának, a Magyar Tanácsköztársaság vezetőjének és népbiztos társainak Szovjetoroszországba juttatása 1920 júliusában. Bár az előzmények hónapokkal korábbra nyúltak vissza, Kun Béla biztonságba helyezése három hetet vett igénybe, amely idő minden előkészítés ellenére bővelkedett gyors és váratlan fordulatokban. Az akció rekonstruálása pillanatképszerűen világítja meg mind a Szovjetoroszországnak Németországhoz, Ausztriához és Magyarországhoz fűződő bonyolult viszonyát, mind az érintett országok belső helyzetét. A szovjet diplomácia, céljai elérésére jól kamatoztatta a győztes és vesztes tőkés államok közti ellentéteket, a szocialista rendszer melletti viharos rokonszenvmegnyilvánulásokat. Kihasználta azt a körülményt, hogy a belső megrázkódtatásokat elkerülendő, a polgári kormányok lehetőleg óvakodnak a Szovjetoroszországgal való konfliktustól. Kun Béla megmentése sajátos, különálló ügy volt, nem épült be szervesen más diplomáciai akciók sorozatába. Annál érdekesebb, hogy a kormányközi tárgyalásoknál, a magyar kormány fellépéseivel kapcsolatos vélemények megfogalmazásánál az illetékes kormányokat mennyire foglalkoztatták a Kun-ügy várható belpolitikai fejleményei. A döntések és indokolások plasztikusan érzékeltetik azt a Németországban és Ausztriában létrejött kétségkívül átmeneti erőegyensúlyi állapotot is, amely kedvező, talán egyszeri lehetőséget kínált Kun Béla megmentésére. A magyar népbiztosok menedékjogáról szóló előzetes megállapodásoknak,1 1 A Tanácskormány lemondása előtti napon Kun Béla, Landler Jenő, Pór Ernő» Vágó Béla, Pogány József, Rákos Ferenc, Varga Jenő, Lukács György, Lengyel Gyula, Madarász Emil, Pogány József, Hamburger Jenő, Szántó Béla, Bettelheim Ernő és Hirossik János részére menedékjog biztosításáról folytatott tárgyalásokról és megállapodásokról Id.: Böhm Vilmos: Két forradalom tüzében. Budapest, Népszava. 1946. 358 — 359. L