Századok – 1968
Közlemények - Az intervenciós cári hadsereg tisztjeinek és katonáinak rokonszenve 1849-ben a magyar szabadsághard iránt (r. l.) 558
560 szer, hanem egyszerűen a rokonszenv szóban való kinyilvánítását is. így történt Alekszandr Korszak zászlós és a nemesi rendből származó Alekszandr Urbanovszkij altiszt ügyében, akiket a katonai főügyész 1849. szeptember 20 (október 2)-i jelentése szerint (6. sz. dokumentum) a következő vétségben találtak bűnösöknek: „Korszakot abban, hogy amikor folyó óv június havában ezredével együtt Alsó-Kubin városban volt, a korcsmában találkozott a cseh származású Pokornv erdésszel és a magyar származású Francisci fűszeressel, velük Bem és Dembinszki egészségére ivott, és bűnös beszélgetést folytatott velük, melynek során többek között azt mondta, hogy »lia csatába keveredik a magyarokkal, nem fog rájuk lőni«, s azt tanácsolta Pokornynak és Franciscinak, hogy hajnalban szökjenek át a magyarokhoz, hozzátéve ehhez azt, hogy, ha akarják, ő is velük megy, közben pedig 25 kincstári élestöltést adott át nekik. A. Urbanovszkijt abban, hogy nem jelentette a parancsnokságnak Korszak fenti törvényellenes beszélgetéseit, amíg csak meg nem indult az ügyben az eljárás." — Az ügyészség mindkettőre halálos ítéletet követelt, Paszkievics azonban fiatal korukra való tekintettel és azért, mert a halálos ítélet enyhítése „bűnbánatot kelthet bennük és azt a vágyat, hogy meggondolatlan és következmények nélkül maradt tettüket jóvátegyék", a halálos ítéletet arra változtatta, hogy a vádlottakat lefokozták közkatonává, ós a Kaukázusba rendelték szolgálattételre. A kormányzatnak súlyos gondokat okozott, hogy a Magyarországon tartózkodó csapatok körében elterjed a „forradalmi ragály". Paszkievics sietett is az orosz csapatok kivonásával. I. Miklós pedig elrendelte, hogy vizsgálják ki, kik voltak azok a tisztek, akik a magyarországi hadjárat idején megbízhatatlanoknak bizonyultak. A jelentéseket Paszkievics 1849 november-decemberében állította össze és küldte el Szentpétervárra, a kivizsgálás azonban 1854 februárjáig húzódott el. Az iratok jelentős része fennmaradt. A 3. és 4. gyalogos hadtestből pl. 103 tisztről derítették ki megbízhatatlanságukat, s közülük ötvenet hadbíróság elé állítottak. A császár határozatairól Csernisev herceg hadügyminiszter értesítette Paszkievicset. 1849. december 17 (29)-én a következőket írta (10. sz. dokumentum): „A császár őfelsége, miután elolvasta az excellenciád folyó december hó 9 (21)-én 235. sz. alatti legalázatosabb jelentésében mellékelt kimutatásokat a 4. és 6. gyalogos hadosztály tisztjeiről, akik a legutóbbi háború során a szolgálatban megbízhatatlanoknak bizonyultak, legmagasabban kegyeskedett megparancsolni, hogy ezekkel a tisztekkel szemben az ön által ezekben a kimutatásokban mindegyikkel kapcsolatban javasolt végzésnek megfelelően járjanak el, nevezetesen: tizenegy embert közülük a Katonai Törvénykönyv V. kötete 1351. cikkelye 3. pontja alapján állítsák hadbíróság elé, egyet pedig, ugyanazon kötet 1352. cikkelye 3. pontja alapján bocsássák el a szolgálatból. Eközben őfelsége kegyeskedett megparancsolni, hogy mondjanak köszönetet excellenciádnak általában a megbízhatatlan tisztekkel kapcsolatos helyes rendeletóért, különösen pedig azért, hogy a hadosztályparancsnokokat megrótta egyenes kötelezettségeik megbocsáthatatlan elhanyagolásáért. Ugyanakkor ő császári felsége, minthogy említett jelentéséből úgy látta, hogy a 2. könnyűlovassági hadosztály néhány tisztjét, akik a 2. gyalogos hadtest parancsnokának az előterjesztése alapján kötelességeiket elhanyagolóknak és azok ellátására képteleneknek bizonyultak, korábban magaviseleti lapjaikon minden tekintetben jóváhagyólag minősítették, és hogy egyikük még szolgálati megbízatást is kapott, legmagasabban kegyeskedett megparancsolni: a hasonló minősítésekre a jövőben külön figyelmet kell fordítani." Hogy mennyire gyanakvó volt a kormányzat a tisztek minden megnyilatkozásával szemben, azt mutatja Paszkievics 1849. december 21 (1850. január 2)-i jelentése I. Miklóshoz (11. sz. dokumentum): „Amikor császári felséged legmagasabb megtekintésére felterjesztem a 4. könnyűlovas hadosztály, a 10. és 11. gyalogos hadosztály parancsnokainak és a 12. gyalogos hadosztály parancsnoklójának sajátkezű kimutatásait azokról a törzs-és főtisztekről, akik a legutóbbi háború során à szolgálatban megbízhatatlanoknak bizonyultak, a hadtestparancsnok rájuk vonatkozó megjegyzéseivel és a magam javaslatával, van szerencsém jelenteni, hogy a 4. tüzérhadosztály törzs- és'főtisztjei sorában nem akadt olyan, akire a hadjárat során rábizonyult volna a gyanús gondolkodásmód, lustaság vagy ostoba magaviselet. Ugyanakkor legalázatosabban jelentem felségednek, hogy mivel egyes kimutatásokban szerepelnek olyan tisztek, akik, minthogy már bíróság elé kerültek, nem vettek részt a hadjáratban, a minősítéseket viszont úgy készítették *el róluk, mintha ott volnának személyesen az ezredeknél, ezért a képtelenségért a bűnösöket a legszigorúbban elítéltem és ennek végrehajtását a 4. gyalogos hadtest parancsnokának feladatává tettem. Minthogy pedig a 4. könnyűiovas hadosztály parancsnoka által előterjesztett kimutatásból úgy láttam, hogy az olviopolszki ulánus ezred lóvaszászlósai, Szerakovszkij és Ribinszkij, lembergi tartózkodásuk idején, amikor színházban voltak, tiszti rangjukhoz
