Századok – 1968
Tanulmányok - Sz. Jónás Ilona: A középkori falvak elnéptelenedésének kérdéséhez egy provencei baillage 1343. évi összeírása alapján 536
552 SZ. JÓNÁS ILONA kosai „domina Astruga domina terre Boley" és „nobilis Bertres de Massoyus et sui heredes".81 Castellet Saint-Cassien-ben Isnard Feraud „dominus dicti castri" két, Raymond Feraud Annot-ban egy emberének veszi el vagyonát „pro servicio". Összefoglalóan a forrás 16 helységben 32 seniort nevez meg, akik servusaik vagyonát visszaveszik. Köztük 5 helyen a Hospitályos Rend, a glandèvesi püspök, Isnard de Glandèves, Giraud de Bontés, Pontius Rigaud, Isnard Feraud két-két helységben. A visszaszármazott vagyont illetően a Rend 17, Giraud de Bontés 10, Bertres de Massoyus 8, a montescaveosi gróf 8, Isnard Glandèves 9, Antonius de Amirato 10 esetben szerepel. Itt említjük meg, hogy a Le Fugeret castrumban elhagyott vagyonok birtokbavevői, akik nem szerepelnek az adózók listáján, feltehetően szintén a kisnemesi, lovagi réteghez tartoztak. Nem jelölik a vizsgálatot végzők a birtokbavétel okát, az illetők rangjára sem utalnak. Az előforduló nevek: Olivarius Costa egy, Philippus Costa négy, Jacobus Cornilhon öt, Olivarius Albert három, Feraud Bruda négy ízben. Megjegyzendő, hogy a castrumban a bail neve is Raymund Costa. A provencei gróf, mint senior ritkán él ilyen lehetőségekkel. Thoët-ben egy Petrus Julha nevű emberének casamentumát, Rigaud-ban pedig két embere vagyonát veszi birtokba. Ugyanitt egy esetben adósság miatt lép fel, más hitelezőkkel együtt.82 Vagyon elvétele, illetve elkobzása az esetek nagy többségében bírói ítélet folytán következett be. Az 1333. és 1338. évi összeírások szerint az udvar gyakorolta a legfelső bíráskodást a főbenjáró ügyekben, közutakon és egyházi személyek ellen elkövetett bűnök esetén, a teljes igazságszolgáltatás jogával rendelkezett néhány castrumban, de a saját emberei fölött mindenütt. Bírói szerepét gyakran hasznosította a magánseniori hatalom visszaszorítására. Korábban utaltunk a Puget Théniers ura ellen hozott ítéletre. Entraunes jó példája a központi hatalom terjeszkedésének a magánföldesúri befolyás rovására. Itt, ahol a gróf korábban semmi hatáskörrel nem bírt, fokozatosan magának követelte a merum impérium jogát, majd helyettesítve a nagy seniort, bekapcsolódott a falu adminisztrációjába, kinevezve a királyi bail-t, földet és bérlőket szerzett, katonákat szedett a grófi hadseregbe, s elment a régi birtokos „trézain" szedési jogának az elsajátításáig.83 Összeírásunk több példát hoz a grófi bíróságon hozott ítélet utáni birtokelkobzásra. Puget Rostang-ban három személy vagyonát foglalták le „pro condempnatio". Egyikük a pugeti börtönben halt meg. Méaillesból ugyancsak három személy vagyonát vette a curia regis ítélet alapján. Már említettük, hogy Entraunes-ban a nemes Floret Roux megölése miatt elítéltek vagyonát kobozták el, Saint Benoit-ban pedig egy gyilkosság miatti büntetés járt együtt is gyakorolja. Ezzel joggal a nevezett Guilleaum apja ellen kihirdetett ítélet óta rendelkezik. A. D. B. 1062 és B. 1994. 81 Egy XIII. századi összeírás Entraunes seniorjai között említi Boniface de Glandeves unokahúgát „Astrugue, dame de Beuil" (Baratier: i. m.). Az 1333. évi összeírás feltünteti, hogy a castrumban a grófnak teljes igazságszolgáltatási joga van, kivéve „domina de Bolio" és Bertrand Massoyus embereit, akik fölött az utóbbi nemes alsófokú, az úrhölgy pedig teljes igazságszolgáltatási joggal rendelkezik. A. D. B. 1062. 82 „Raymundus Peloti recessit pro debitis quia debebat curie regis et certis aliis creditoribus." 83 Vö. a 19., 77., 79., 81. jegyzetekkel.
