Századok – 1968
Tanulmányok - Sz. Jónás Ilona: A középkori falvak elnéptelenedésének kérdéséhez egy provencei baillage 1343. évi összeírása alapján 536
A KÖZÉPKORI FALVAK ELNÉPTELENEDÉSÉNEK KÉRDÉSÉHEZ 537 század elején megtorpan, majd a század közepétől gyors hanyatlásnak indul, s ezt a háborús pusztítások, a pestis dúlása tragikus méretűvé fokozzák.3 Azonban E. Baratier, aki az 1343. évi összeírás legfőbb demográfiai vonatkozásait is tekintetbe véve vizsgálta Provence egykorú népességi viszonyainak alakulását, nagyon is hangsúlyozza, hogy a lakosság csökkenése már a pestis pusztítása előtt is igen jelentős volt.4 A Puget-Théniers-i baillage a hegyvidéki Provence délkeleti részén, a Var, Vaire és mellékfolyóinak völgyeiben helyezkedik el. Földrajzi fekvése eleve meghatározta gazdasági és települési feltételeit. Th. Sclafert részletesen tanulmányozta a vidék gazdasági kultúráját, s annak alapvető elemét az erdőgazdaságban és az állattenyésztésben jelölte meg.5 A XIV. század elején meginduló gazdasági hanyatlás nem kevéssé függött össze annak a viszonylagos összhangnak a megbomlásával, amely korábban e két termelési ág kapcsolatát jellemezte. A szántóterület bővítése érdekében végzett írtások, a fakitermelés fokozása, amelyre a tengerparti területeken kialakuló jó értékesítési lehetőségek serkentettek, és mindennél inkább a kíméletlen, az erdők regenerálódásával mit sem törödő legeltetés nagy erdőterületek kipusztulására vezetett. Ez pedig csak fokozta az utánpótláshoz alig jutó termőtalaj leromlását, a klimatikus viszonyok rosszabbodása révén is a legelő megfogyatkozását. A XIII., de főleg a XIV. század forrásai között tömegesen találunk hivatkozásokat az udvar, a seniorok vagy a közösségek panaszaira, illetve tilalmaira az erdők irtásával és a legeltetés korlátozásával kapcsolatban.6 A transhumáló legeltetés feltételezte, hogy az északi erdőségek és a melegebb déli völgyek egyaránt az állattenyésztők rendelkezésére álljanak. Míg az előbbiek a nyári szárazság idején nyújtottak a nyájaknak friss legelőt, az utóbbiak a telelést biztosították. Az állattenyésztők kölcsönös szerződésekkel jutottak mindkét terület használati jogához. A falusi lakosság jószágállományának azonban mindig osztoznia kellett a legeltetési jogokkal bíró seniorok nyájaival a határon, s így ahogyan nőtt az állatok száma, úgy vált mind szűkebbé a legelőterület, éleződött a harc a falvak lakossága és az idegen nyájak birtokosai közt.7 A senior-3 Az utóbbi 10 évben igen fellendült Provence történetének kutatása. Az Aix-en-Provence-i bölcsészkar középkori intézetének irányítása alatt működő Centre d'Etudes des Sociétés Méditerranéennes és az intézet szemináriumának munkája révén sok új eredmény született. A jelenlegi kutatások nagyrésze a város és vidék kapcsolatának, illetve a falvak életének feltárására irányul. Az elmúlt év során magam is szemlélője ós szerény résztvevője lehettem három hónapig az ott folyó hatalmas munkálatoknak, amiért ezúton is szeretném köszönetemet kifejezni G. Duby professzornak, az intézet vezetőjének, és valamennyi munkatársának, akik segítségemre voltak. A folyamatban levő munkálatokról ld. G.Duby: Recherches récentes sur la vie rurale en Provence au XIVe siècle, (Provence Historique, t. XV., Aix-en-Provence. 1965. 97 — 111. 1.). 4 E. Baratier: La population du Comté de Nice au début du XIVe siècle (Provence Historique, t. III., 1953); La démographie provençale du XIIIe au XIVe siècle. Paris. 1961. Th. Sclafert: Cultures en Haute Provence. Déboisements et pâturages au moyen âge. Paris. 1959. 6 1302-ben Savine-ben 5 sous büntetést rónak ki a saját használatra, 60 sou-t az eladásra kivágott fa után. Az utolsó erdőírtási engedély a XIII. század közepéről maradt fenn. A tilalom a legeltetésre is vonatkozott. Sclafert: I. m. 36 — 37. 1.; 1314-ben Manosque városa és a Hospitályos-rend közt éleződött ki az ellentét a legeltetés miatt, melyet egy 1315. évi egyezmény zárt le fakitermelési és legeltetési korlátozásokkal. Uo. 22. 1. A királyi erdők számbavétele 1333-ban is az erdő védelmének szükségességére utal. (Érdekességként jegyezzük meg, hogy Sasse mellett egy erdőt a forrás „alpe de Ogueria"nak nevez.) 7 A XIV. századtól állandóan panaszkodnak a közösségek az idegen nyájak nagy száma miatt. Saját legelőik védelme érdekében hozzák létre a városi municipális szer-
