Századok – 1968
Tanulmányok - Dolmányos István: A „Lex Apponyi” 484
504 DOLMÁNYOS ISTVÁN magyar kormány a fizetésemelés örve alatt régi magyarosító terveit valósítsa meg.9 8 Az Apponyi-féle javaslatok részleteinek kitudódásakor a szerb liberálisok lapja felhasználta az alkalmat, hogy a koalíciós kormányt még a szabadelvű párti kormányoknál is, még a darabont kormánynál is sötétebb színben tüntesse fel, s ezen az alapon bírálja a radikálisokat a „szerb—magyar barátság idilljéért".99 A Branik egyébként minduntalan panaszkodott, hogy a Lex Apponyit korántsem fogadja olyan szerb ellenállás, mint annakidején a Berzeviczy-féle javaslatot. Szemrehányást tett a szerb sajtónak, a községeknek, az egyházközségeknek és a zsinatnak. De főleg a szerb radikálisoknak, akik — úgymond — a pátriárka ellen fordítják a szerb népet, ahelyett, hogy az iskolákat védenék.100 Ez utóbbi megjegyzés híven tükrözi, hogyan igyekezett felhasználni a Branik a szerb radikálisok nemzeti kritikáját a konzervatív egyházi vezetőrétegek pozícióinak megerősítésére. Kétségtelen, hogy a bírálat nein volt teljesen alaptalan. A szerb radikálisok és a magyar koalíció politikai együttműködése olyan körülmények között, amikor a koalíciós kormány soviniszta intézkedéseket tett, a szerb érdekekre nézve károssá és illuzórikussá vált. A Branik azonban eltúlozta a radikálisok tétovázását. Mindenesetre a két párt vitája a tömegek közti agitáció megélénküléséhez vezetett. Márciusban a Zasztava felhívta a szerb lakosságot, hogy vegyen részt az iskolatörvények ellen tiltakozó nagybecskoreki gyűlésen,10 1 amelyet a tervezett időben sikerült is lebonyolítani. Az összegyűlt közönség határozatban tudatta a kormánnyal felháborodását és tiltakozását.10 2 Míg a nagybecskereki gyűlés a radikális párt sikere volt, a liberálisok a nagykikindai szerb egyházközséget mozgósították, s annak határozatát közölték.103 A törvényjavaslatokkal teremtett izgalom a többi magyarországi népre is kiterjedt. Még a németajkúakat is nyugtalanították az események. Az utóbbira utal például, hogy egy-egy hónapi fogházbüntetésre ítélték Franz Weber és Johann Schiessel pilisborosjenői lakosokat, mert a községükben épített második magyar nyelvű óvoda építésével kapcsolatban tiltakoztak a magyarosítás ellen. „A nagy magyarosításnak az lesz a vége, hogy a magyarokat kizavarjuk a községből" — jelentette ki Weber. Szerinte csak három olyan személy lakott a faluban, aki a magyar nyelvhez ragaszkodott.104 Az utóbbi eset is mutatja, hogy a nemzetiségi mozgalmak ellenállása szintén a burzsoá nacionalizmus alapján nyugodott. A törvényjavaslatok, törvények és az egyéb soviniszta célzatú intézkedések felett gyakorolt bírálatuk gyakran túlzásokba csapott át. E túlzások közül a leggyakoribb az az állítás volt, amely 98 Браник, 1906. nov. 14. 1.1. — Б. Б-h: АпоЬи за учителе и негове KpajHe цели. 99 Браник, 1907. febr. 26. 1.1. — „Берзевиц^ев предлог у AnotujeBy руху". 100 Браник, 1907. febr. 15. 1. 1. — „Почетак борбе". 101 Застава ОутарЬи лист) 1907. márc. 11. 1. 1. — „Позив за народни збор". 102 Застава (ВечерЬи лист), 1907. ápr. 17. 1—2.1. — „Одлука yceojeHa на народном збору у Вел. Бечкереку 18 марта 1907." 103 Браник, 1907. ápr. 17. 1—2. 1. — Протест срба КикинЪана. A magyarországi szerbek mozgalmára a szerbiai közvélemény is reagált. A szkupstinában Peöié képviselő szólalt fel a Lex Apponyi ellen. Ld. Dusán Loncarevic: Jugoslaviens Entstehung. Zürich—Leipzig—Wien. é. n. (1929). 208. 1. Itt kívánjuk megjegyezni, hogy a Lex Apponyi nemzetközi visszhangjának feldolgozását önálló tanulmány feladatának tekintjük. 104 P. I. Arch. A. XXII. 2 /1909/ 5. — 1908. jan. 9.
