Századok – 1968
Tanulmányok - Dolmányos István: A „Lex Apponyi” 484
A „LEX APPONYI" 499 javaslatban kifejezésre jutó magyar sovinizmus bírálatát. A javaslat ellen lezajlott tiltakozó gyűlésekről — amelyekről alább még szó lesz — a következőket mondotta: „Nem magyar ajkú polgártársaink körében tartattak ugyan olyan gyűlések is, amelyek ezen törvényjavaslat ellen foglaltak állást, de viszont nem magyar ajkú polgártársaink körében tartattak olyan gyűlések is, amelyek engem ezen törvényjavaslat benyújtása alkalmából és az abban foglaltakért melegen üdvözöltek." A miniszter elhallgatta, hogy a legtöbb nemzetiségi nagygyűlés nem a kormány mellett, hanem a kormány ellen foglalt állást. A helyeslő nyilatkozatok szinte kizárólag a fizetésemelésnek szóltak. Apponyi második felszólalásában Antal Gábor ref. püspökkel szemben megvédte a szerzetesrendeket kedvezményező 35. paragrafust.6 2 A főrendiház eleve adott erőviszonyai eldöntötték a javaslat sorsát. A tervezet változatlanul jutott tovább. A nemzetiségi egyházak vezetői főrendiházi beszédeikben nem ok nélkül hivatkoztak népeik nyugtalanságára. A nemzetiségek viszonylag igen korán nagy erővel reagáltak a törvények hírére. Ennek egyik oka abban rejlett, hogy 1904-ben a Berzeviczy-javaslat beterjesztésekor tulajdonképpen már ismertté váltak a magyar kormányzat szándékai, s ugyanakkor lezajlott a nemzetiségi tömegek mozgósításának főpróbája is. 63 A sajtóhadjárat és az utcai demonstráció terén ez alkalommal szintén a román nemzeti mozgalom járt elől. A görögkeleti érsekség lapja mértéktartó fogalmazásával elütött a többi román sajtótermék hangjától. Hangoztatta, hogy elvileg nem ellenzi a magyar nyelv minden hazai iskolában történő oktatását, de nem olyan mértékben, ahogy ezt a javaslat követeli.6 4 A román nemzeti párt orgánuma már erőteljesebb hangot használt. Az iskolák rendőri felügyelet alá helyezését látta a javaslatban. A Lex Apponyi machiavellizmus, a magyar parlament kiadásában.65 Éppen ezért határozottabb kiállást, az írásbeli tiltakozáson túlmenő akciókat, felsőházi óvást, vagy ha szükséges, gyűléseket stb. követelt a görögkeleti egyháztól.6 6 A román főpapok felsőházi nyilatkozatainak értékelésénél tehát figyelembe kell venni azt a nyomást, amelyet a román világi politika gyakorolt rájuk. Ugyanakkor érdekes, hogy a tanítói fizetések dolgában a Tribuna sem tudott megszabadulni a főpapi-iskolafenntartói szemlélettől. A fizetésemelés igényét hallgatólagosan elutasította, és türelemre intette a tanítóságot. Egy román közmondással figyelmeztette a lap a tanítókat, hogy az adott helyzetben a „pénz az ördög szeme".6 7 A Gazeta Transilvaniei szerint a javaslat a legmerészebb kihívás a nem magyar népekkel szemben, amelyet valaha a magyar kormányzat megkockáztatott.6 8 A magyar soviniszta sajtó az 1907. évi romániai parasztfelkelésből azt 62 Uo. 200—201, 203—204. 1. — 1907. máj. 10. 63 1904-ben а románok szervezték meg a legtöbb tiltakozó népgyűlést. A gyűlések szervezői és egyes részvevői ellen később törvényes eljárást folytattak le, amire újabb tiltakozó gyűlések következtek. Az eseményekről Lányi Bertalan igazságügyminiszter összefoglaló jelentést kapott a nagyváradi főügyész helyettesétől. Vö. Kemény G. Gábor: Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában. III. köt. 1900—1905. Kézirat. — VKM. ein. 1906—281/4226/905. 64 Telegraful Roman, 1907. márc. 28. 1. 1. — „Legea contelui Apponyi." 65 Tribuna, 1907. febr. 26. 1. 1. — „Noul atentat." 66 Tribuna, 1907. márc. 3. 1. 1. — „Biserica ín luptä." 67 Tribuna, 1907. márc. 1. 1. 1. — „Sä descidem ochii." 68 Gazeta Transilvaniei, 1907. febr. 23. 1. 1. — „Proiectele lui Apponyi." 6*
