Századok – 1968
Tanulmányok - Márkus László: Kászonyi Dániel. 447
480 MÁltKUS LÁSZLÓ 6. „Kászonyi Dániel honvédszázados és ismert író déli 12 órakor Gyöngytyúk utca 11-szám alatti lakásán hosszas szenvedés után, 73 éves korában meghalt" - tudósít másnap, 1886. május 12-én az Egyetértés. A nekrológ érzelgős, amikor jellemzi a halottat, de megrázó, amennyiben tényeket közöl Kászonyi életének legutolsó szakaszáról. „Körülbelül két év óta állás és mondhatni kenyér nélkül volt hangzik a beszámoló - -, jóformán csak azon baráti segélyekre szorítkozva, melyekben régebbi kartársai részesítették ... A sokat szenvedett ember holtteste ott fekszik a puszta földön, mert a boldogtalannak utoljára még egy ágya sem volt. . ." Lakása — mint a cikk tudósít — „szűk, nedves, homályos zúg az udvar végében, az összes bútorzat egy vedlett szalmazsák, egy rozzant asztal, egy szék, meg egy deszkaláda ... A mi több kis holmijuk volt, azt mind elvitte a hosszú gyötrelmes betegség . . ,"10 1 Másnap a honvédsegélyző egylet nevében K. Kovách László tiltakozott a „tendenciózus hír" ellen, leszögezvén, hogy Kászonyi nem lehetett elhagyatott, mert segélyt és egy éve nyugdíjat kapott a honvédegylettől. Mégis, amikor az Egyetértés szedőszemélyzetének önkéntes adományát, hét forintot átadták az özvegynek, a következőkkel nyugtázta: „Most már legalább nem kell sötétben maradnunk, annyi pénzünk sem volt, hogy egy szál gyertyát vehettünk volna."10 2 Kászonyi Dániel még halálával is megbotránkoztatta a hivatalos Magyarországot. Életét és munkásságát hamar elfeledték. Eötvös Károly és Vay Sándor írtak róla negyedszázad múltán személyes emlékeik alapján. Egyedül Révész Mihály, a magyar munkásmozgalom első történetírója kísérelte meg felvázolni és méltatni néhány újságcikkben pályáját és tevékenységét. Kutatta a „fehér foltokat" Kászonyi életében, gróf Vay Dánielt is megkereste, hogy írja meg emlékeit hajdani nevelőjéről.10 3 Választ nem kapott. Öreg szociáldemokraták így beszéltek róla: „Jótollú fiú volt, de nem volt szociáldemokrata." S Révész Mihály hozzáfűzi 191 l-ben: „Igaz-igaz nem volt szociáldemokrata, de az akkori idők mások voltak. Akkor nem voltak a szocialisták ennyien, akkor meg kellett becsülni minden forradalmias embert, és Kászonyi forradalmár volt a javából és még arról is lehetne és kellene beszélni, hogy ugyan nem volt-e szociáldemokrata !"104 A Pesti Napló ismeretlen kortárs cikkírója 1914-ben úgy jellemzi, mint az első magyar anarchistát. Hazatérését a második emigrációból kommentálva írja róla: „Nem szívesen látott vendég volt ő már itthon . . . elveit nem adta fel . . . Soha meggyőződése ellen nem írt, amit írt, jóhiszeműen írta."10 5 A kortársak elszórt megjegyzései és a félreérthetetlen mellőzöttség életében és halála után beigazolta, amit emlékírása előszavában mondott: „Mivel sok eltitkolt mozzanatot hozok nyilvánosságra és semmi tekintettel nem vagyok a hatalmon levőkre, fent és lent egyaránt sok ellenséget szerzek majd magamnak." E megállapítás nem elsősorban és nem kizárólag a „Magyarhon négy korszaká"-ra találó, hanem Kászonyi Dániel egész életútjára, eszmeifejlődésére és egyéniségére. 101 Kászonyi Dániel (Nekrológ). Egyetértés, 1886. máj. 12. 102 Egyetértés, 1886. máj. 13. 103 Párttörténeti Intézet, Révész Mihály gyűjtemény 994. Kászonyi Dániel. 104 Révész Mihály: Kászonyi Dániel. Népszava, 1911. ápr. 30. 105 Az első magyar anarkista. Pesti Napló, 1914. jan. 4.
