Századok – 1968
Tanulmányok - Ránki György lásd Berend T. Iván 35
42 BEKEND T. IVÁN—RÁNKI GYÖRGY tak, s még a viszonylag nagyobb városokban is jelentős, helyenként többségi agrárlakossággal találkozhatunk. Vizsgáljuk meg mindezt közelebbről Magyarország példáján. y Az agrárjelleg változatlan konzerválódása jellemzi Magyarország népességi viszonyait is. 1870-ben a 20 ezernél magasabb lakosságú városok száma 33 volt. S bár ekkor az ország lakossága 15 509 455 főt tett ki, ebből az előbb említett városokban mindössze 1 078 465 fő lakott, vagyis az összes lakosságnak kereken 7%-a. 1890-re az említett kategóriába sorolható városok száma 38-ra emelkedett, s lakosságuk 1 710 482 főre, 63%-kal nőtt. Az összlakosság növekedése következtében azonban a nagyobb városok népességének részaránya csak 9,8%-ra emelkedett. A századforduló idején bekövetkezett nagy fellendülés hatására 1910-re a 20 ezres lakosságot meghaladó városok száma 62-re ugrott, s lakosságuk létszáma már elérte a 3 105 616 főt, vagyis a városi létszám több mint 81%-kal emelkedett, s az erre az időszakra 18 264 533 főre emelkedő összlakosságon belül ezzel a városi népesség aránya 17%-ra nőtt.28 A városi és falusi népesség arányának önmagában is sokat mutató tényei mellett jellemző a magyar társadalom viszonylag lassú átrétegződésére, mozdulatlanságára, hogy még 1890-ben is 1000 lakos közül 735 ugyanabban a köz- ( ségben lakott, ahol született; 155 ugyanabban a megyében; s mindössze 93 esetében találkozunk nagyobb változással.29 Ezek a számok azonban még | mindig nem fejezik ki megfelelően az ország gazdaságának agrárjellegét. A városi lakosság struktúrája ugyanis nem egy esetben speciális jelleget öltött. ' A magyarországi városok között nem csak ipari, kereskedelmi, illetőleg közigazgatási centrumokat találunk, de nem egy közülük továbbra is elsősorban mezőgazdasági jellegű volt, és a lakosság jelentős, nem egy esetben nagyobb részét éppen az agrárfoglalkozás kötötte le. A magyarországi városok két kategóriáját figyelembe véve a 25 legnagyobb város lakosságának 16,2, a többi város lakosságának pedig csak 11,2%-a volt ipari foglalkozású 1890-ben.3 0 Az iparral foglalkozó népesség számát mutatja Magyarországon az alábbi adatsor: ÉT Fő % Аг összt ;s lakosság 1857 409 616 100 3,0 1870 646 964 158 4,2 1880 788 970 192 5,0 1890 913 010 225 6,3 Kétségtelen, hogy az ipari népesség gyarapodása viszonylag gyors volt, 1857-hez képest 125%, miközben a lakosság létszáma csupán 14,5%-kal emelkedett. 1890-ben azonban a lakosságnak mindössze 5,3%-a volt ipari foglalkozású, szemben az osztrák tartományokkal, ahol — a különösen elmaradott Galíciát és Bukovinát is beleszámítva — 12,2% volt az átlag. Ha csak a kere-28 Az adatokat lásd: Láng Lajos és Jekelfalussy József: Magyarország népességi statisztikája. Bpest. 1886 és 1910. évi népszámlálás II. 29 Ugyanebben az időben Ausztriában 1000 közül már csak 652 ember lakott abban a helységben, ahol született. (Alexander Matlekovits : Das Königreich Ungarn. I. köt. Leipzig. 1900. 105. 1. 30 Matlekovits : i. m. II. köt. 93. 1.
