Századok – 1968
Tanulmányok - Márkus László: Kászonyi Dániel. 447
476 j MÁRKUS LÁSZLÓ ez a szerencsejáték, a moralistáé az embertelen munkakörülmények ellen.74 Jelen van egy évvel később a II. kongresszuson is, módosító indítványát az egészségtelen szállások állami ellenőrzésének követeléséről ezúttal is elfogadják.75 Valószínű, hogy az indítvány egyik indítéka saját Gyöngytyúk utcai szállása lehetett. A következő években — szerkesztői munkája mellett — részt vesz, sőt elnököl munkásgyűléseken, amelyeken munkáskövetelések fogalmazódnak a szociális törvényhozás, a munkaidő szabályozása, munkásvédelem, a vasárnapi és éjjeli munka eltiltása tárgyában. Egy rendőri jelentés is megemlékezik róla, mint az 1883. január 14-i munkásgyúlés másodelnökéről.7 0 Hetven éves ekkor, büszkén vallja magát forradalmárnak és ami számára ezzel egyet jelent, szociáldemokratának. Valóban, Kászonyi már nem forradalmi-demokrata politikus és újságíró a 80-as években, több ennél. A Népszava három évfolyama féreérthetetlenül igazolja ezt. Az aláírás nélküli, szerkesztőségi cikkek, amelyeknek stílusa is elárulja szerzőjüket, ugyanúgy mint a szignáltak, arról tanúskodnak, hogy a lap felelős szerkesztője a szocialista eszméket általában, azok marxista irányzatát több lényeges kérdésben magáévá tette. Az Általános Munkáspárton belül — hasonlóan a német és osztrák pártokhoz — a 80-as években több áramlat alakult ki, a felszínen ez elsősorban személyi ellentétekben jutott kifejezésre. Az anarchisták és a radikálisok támadták Frankel bebörtönzése után a pártvezetőséget, amelynek kétségtelenül voltak megtorpanásai. Szerepet játszott a Betegsegélyező Pénztár vezetőinek stalluma és afizetettpártfunkciókis.Mintminden ellenzéki és lényegében forradalmi mozgalomban személyi és elvi ellentétek keveredtek egymással, nem volt a pártnak olyan tekintélyes és elismert vezető gárdája, amely biztos kézzel és elméleti szilárdsággal rendelkezett volna. Kászonyi is a pártvezetőséghez tartozott, mivel a pártlap felelős szerkesztője, részese így a mozgalom sikereinek és gyengeségeinek. A személyi ellentétek körén kívül maradt, új ember volt a mozgalomban, máshonnan jött mint a többiek, ebben az értelemben itt is magányos. Nem sorolható gondolkozásban és megnyilvánulásban egyik áramlathoz sem, mert egy kicsit mindegyik hatott rá. Ha a Népszava helyenként reformista irányba haladt is, ez nem volt egyértelmű, Kászonyi egyénisége felismerhető éppen az ellentmondásos megnyilatkozásokon keresztül. Ezek az ellentmondások természetesek, hiszen az övéhez hasonló utat egyetlen kortárs sem tett, egyedül ő érkezett el a szociáldemokráciáig. Amikor először, egy hónapig szerkeszti a Népszavát, elvtársként üdvözli olvasóit, és igéri, hogy miként a múltban, a jövőben sem fogja meggyőződését „semmi tekintélynek" feláldozni.7 7 Tisztában van már ekkor a kapitalista társadalom alapvető ellentmondásával: „A körül forog most a kérdés — írja -, a tőkéé vagy a munkáé legyen az elsőség."7 8 Látja az ebből következő politikai konzekvenciát: „Az egyetlen engesztelhetetlen ellensége a burzsoáziának csak a szociáldemokrácia."7 9 A szociáldemokrácia céljáról alkotott nézeteit cikksorozatban fejtegeti, és megragadja a szocialista eszme lényegét: a tulajdonviszonyok megváltoztatásának szükségszerűségét. „Nemcsak a politikai intézmények, hanem 74 A Magyar Munkásmozgalom. . . 389-392. 1. 75 A Magyar Munkásmozgalom... 427. 1. 76 A Magyar Munkásmozgalom... 452 — 453. 1. 77 Az olvasóhoz. Népszava, 1880. febr. 1. 78 Törvények és intézmények. Népszava, 1880. febr. 15. 79 A bourgeoisie. Népszava, 1882. jún. 18.
