Századok – 1968

Tanulmányok - Márkus László: Kászonyi Dániel. 447

474 MÁltKUS LÁSZLÓ vezkedünk a nagy harcra, hogy hasonlók legyünk a régi kurucokhoz, és legyen zászlónk ama nagy fönséges elv, amely Lassalle-lal született".6 6 A „kuruc" jelző elsősorban a köztársasági célokra vonatkozott, de tar­talmazott bizonyos hagyományos tendenciákat is. A többiek során Frankel, Csillag és Kürschner nem tették magukévá a „függetlenség" hagyományos követelését, de Frankel több ízben is rámutatott az Ausztriával való kapcsolat hátrányaira. A nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás, a demokratikus átalakulás követelése jelentette a követendő utat Kászonyi számára, s mindkettő a poli­tikai radikalizmus gyakorlatával. Összeegyeztethetőnek vélte ekkor, ha Verho­vayékkal és a szocialistákkal is együtthalad a kormány és a fennálló társadalmi rend ellen. Verhovayék, a függetlenségiek programját, múltját, harci módszereit ismerte, a magyarországi szocialistákéval ekkor ismerkedett. A magyarországi mozgalomról 1877-ben Engels helyesen állapította meg, hogy óriási nehézsé­gekkel küzd. „A politikai szabadság — írta —, ami a sajtót, gyűléseket és egyesüléseket illeti — a képzelt alkotmányos monarchiának megfelelően— a legalacsonyabb színvonalon áll. A törvénykönyv, amely hallatlan mozgal­masságával tűnik ki, lehetővé teszi, hogy a kormány a munkásosztály érdekei­nek és követeléseinek legfélénkebb megnyilatkozásait is elítélje. És ennek ellenére a mozgalom itt is mint mindenhol feltartóztathatatlanul fejlődik."6 7 1879-ben Frankel Leó áll a magát Választásra nem jogosultak pártjának nevező, lényegében szocialista párt élén, a párt magyar nyelvű lapja a Krónika, melyet 1879. április 1-től 1880. február l-ig szerkeszti Miller Tamás néven Kászonyi. (Majd márc. 7-ig a Népszavát — először.) E hónapok fő törekvése az egységes munkáspárt megteremtése volt a Külföldi Viktor vezette Magyar­országi Munkáspárt és a Frankel vezette párt egyesülése révén. A Krónika, miközben segíti ezt a folyamatot, egyben megalapozza a kapcsolatot Kászonyi és a munkásmozgalom között. Bemutatkozásában a lap célját a társadalmi reformért való harcban jelöli meg. A szociáldemokrácia célja — vallja Kászonyi —, hogy „a francia forradalom azon nagy elve, mely három szóban »szabad­ság, egyenlőség, testvériség« ki van mondva, keresztül vitessék".68 Tulajdon­képpen forradalmi demokrata elvek ezek még, de már érződik rajtuk a szocia­lista nézetek hatása, mert a francia forradalom programjának végrehajtóit a proletariátusban véli felfedezni. Végérvényesen leszámolt saját osztályával, és nem titkolja, hogy „Magyarország újjászületését" a „negyedik rendtől, az úgynevezett proletárságtól, vagyis a még most ugyan csekély számú szociál­demokratáktól"6 9 várja. A morál, amelynek társadalomalakító erejében válto­zatlanul hisz, elengedhetetlen tartozékul szolgál a munkásság harcához Kászonyi felfogásában.7 0 Azonosul a szociáldemokráciával, mert az „küzdelem­ben áll a jelen társadalommal, ehhez bátorság kell", ami a harcnál „fő erény".71 Bátorságban ezúttal nincs hiány Kászonyinál, hiszen kapcsolata „a petrolörök-66 Lassalle-ünnepély. Általános Munkás Újság, 1870. ápr. 17. 67 A Magyar Munkásmozgalom... 311. 1. 68 Szándékaink, céljaink, reményeink. Krónika, 1879. ápr. 20. 69 A beefsteak inváziója. Krónika, 1879. máj. 11. 70 Hibák és erények. Krónika, 1879. nov. 23. 71 Hibák és erények. Krónika, 1879. dec. 14.

Next

/
Oldalképek
Tartalom