Századok – 1968
Tanulmányok - Márkus László: Kászonyi Dániel. 447
KÁSZONYI DÁNIEL 465: A londoni emigráció évei, túl a politikai tevékenységen, Kászonyi egyéni eszmei fejlődésében is mély nyomokat hagytak. Nemcsak tapasztalatai, hanem elméleti felkészültsége is bővült, gyarapodott nyelvtudása, szélesedett társadalmi horizontja. A legfejlettebb kapitalista országban eltöltött tíz esztendő még erőteljesebben radikalizálta Kászonyi nézeteit, megismerkedése a szocialista eszmékkel olyan országban, ahol fejlett munkásmozgalom támasztja alá a teóriát, Kászonyi egyébként is inkább polgári, mint köznemesi radikalizmusát plebejusi irányban fejlesztette. Sajátos módon ennek az eszmei fejlődésnek a hatása nem annyira a londoni emigráció évei alatt, hanem a későbbiekben mérhető le, amikor az élmények, benyomások, új eszmék leszűrődve hazai talajon érlelődtek meg. Tizenkét esztendei emigráns élet után 1861 februárjában Kászonyi Kossuth utasítására — angol állampolgárként, Miller Tamás nevére szóló útlevéllel — visszatért Magyarországra. Ugyanakkor Engländerrel is kapcsolatban maradt, aki III. Napóleon titkosrendőrségének is dolgozott. Az általános európai helyzet 1859-ben néhány hónapig kedvezni látszott ugyan az emigráció terveinek, de 1860-ban e remények füstbe mentek. Ennek ellenére elkerülhetetlennek látszott, hogy Ferenc József előbb-utóbb engedményekre kényszerül Magyarországon. Az alku az udvar és a magyar nemzetet képviselni hivatott „első nemzedéke" között, tulajdonképpen már 1861-ben megkezdődött, bár csak 1867-ben ért meg a kiegyezés tényével. Az alku során ez az „első nemzedék" itthon és az emigrációban többféle árnyalatot képviselt, elvi és személyi szempontok egymással keveredve színezték a kialakuló irányzatokat. A kossuthi irányzat már 1861-ben, Teleki László öngyilkosságával — ami szimbolizálta — vereséget szenvedett Deákkal szemben, de a vereség tragikuma nem az ellenfél erejében, hanem a kossuthi politika irrealitásában és belső, főleg morális gyengeségében rejlett. A kiegyezés történelmileg szükségszerű volt, mert a kossuthi koncepció társadalmi bázissal nem rendelkezett, az első nemzedéket, a dzsentrit gazdasági érdekei Ausztriához fűzték, s nem létezett — mert nem is létezhetett a kossuthi táborban — oly morális erő, amely győzedelmeskedett volna ezeken a gazdasági érdekeken. A kiegyezés megnyitotta a kapitalista fejlődés — ha nem is teljes és egyenletes útját, de a politikai kompromisszum, ami ezt lehetővé tette, tovább gyengítette a kompromisszumot megkötő, konformizmusra egyébként is hajlamos első nemzedék morális súlyát. Ugyanakkor, amikor a kiegyezés objektíve előrelépést jelentett Magyarország gadasági és társadalmi fejlődésének szempontjából, egyúttal az első nemzedék politikai hatalmának gyarapodását és erkölcsi züllését is eredményezte, részesévé vagy közeli várományosává vált a hatalomnak, attól függően, hogy Deák vagy Tisza mögé sorakozott. A kossuthi plattformot — ami különben gazdaságilag és társadalmilag is túlhaladottnak bizonyult mindenképpen elvetette az első nemzedék mindkét fő irányzata már 1861 és 1867 között; de nem előre, hanem visszafelé lépett minden döntő politikai kérdésben. Az első nemzedéknek ezt a politikai és morális válságát ismeri fel egyre világosabban Kászonyi hazatérése után, miután feladata nyilván — a kossuthi koncepció támogatása volt, elsősorban szervezési területen. Teleki öngyilkossága után nem adja fel még a reményt, úgy érzi, hogy várni kell, amíg megérik a helyzet a kossuthi terv valóra váltásához. A várakozás azonban létfenntartási gondokat is jelent a már nem fiatal — 48 éves — férfi számára. Átmenetileg Vay Lászlónál segít a ház körül, majd nevelőnek áll be gróf Vay Józsefhez, azután Vay Dánielhez, s közben írással is foglalkozik, kis enci-4 Századok 1968/3—4
