Századok – 1968

Tanulmányok - Márkus László: Kászonyi Dániel. 447

KÁSZONYI DÁNIEL 463: írni a magát Beck bárónőnek nevező magyar emigránsnő emlékiratát.39 Ez a vállakózás még tovább élezte Pulszkyhoz való kapcsolatát, bár emlékírásában ezt erre az időre is eltúlozza. Beck bárónő, mások szerint Racidula, a szabadságharc idején kémszol­gálatot végzett, Londonba emigrált és 1850 végén megjelentette angol, majd német nyelven a szabadságharc idején véghezvitt kalandjainak történetét. A könyvnek nagy sikere volt, s a szerző újabb könyv megjelentetésére készült, ehhez keresett segítséget, illetve szerzőt. Derra Konstantin emigráns közvetí­tésével már korábban kapcsolatban állott Kászonyival. Miközben az új könyv számára Beck bárónő előfizetőket gyűjtött, Birminghamban 1851. augusztus 28-án a rendőrség letartóztatta,40 a beteg nő két nap múlva a tárgya­lás előtti éjszaka a börtönben meghalt. Az ügy óriási port vert fel, és megle­hetősen kompromittálta a magyar emigrációt. Kászonyi a letartóztatott nő pártján állott, a közvélemény Pulszkyra gyanakodott, mint a letartóztatás értelmi szerzőjére. Kétségtelen, hogy a német nyelvű kiadás támadta Pulszkyt a pénzügyek kezelése miatt. Nem tisztázódott, hogy Kászonyi mennyiben segédkezett a német nyelvű kiadás elkészítésében, mindenesetre a könyv az elsők között volt, amely a magyar szabadságharcról — magyar részről — napvilágot látott, ténybeli tévedései és túlzásai ellenére is szolgálatot tett a magyar ügynek. Görgey-ellenes, Kossuth-párti hangnemben íródott, felnagyította a szerző szerepét, de hangvételében kifejezetten forradalmi. S ez az a pont, ami alátá­masztani látszik Kászonyi részvételét. Egyes epizódok így a nagyszombati csata, a feldunai hadsereg és Görgey stb. Kászonyi jelentésére utalnak, bár ő nincs sehol megemlítve. Van viszont a könyvnek egy igen érdekes bekezdése, ami szó szerint egyezik a Neue Rheinische Zeitungban megjelent Kossuthról szóló lelkes hangú méltatással. „Először a 48-as forradalmi mozgalomban, először 1793 óta — hangzik Beck bárónő megállapítása — merte egy, az ellenforradalmi túlerőtől körülvett nemzet a gyáva ellenforradalmi erőszakkal szembeszegezni a forradalmi erőt. Először hosszú idő óta látunk itt egy igazi jellemet, egy férfit, — aki a kétségbeesés harcának a kesztyűjét népe nevében odavágni merte, aki nemzete számára Mirabeau és Washington volt egy személyben — Kossuth Lajost."41 A szerző, aki feltétlenül ismerte a Neue Rheinische Zeitung cikkét, minden valószínűség szerint Kászonyi Dániel volt. Ami Pulszky szerepét illeti, minden jel arra mutat, hogy részt vett a Beck bárónő körüli intrikákban, hiszen Hajnik Pál, Pulszky bizalmasa lépett fel fő vádlóként, ugyanakkor nyilvánosan Pulszky nem vitatta Beck bárónő kémszolgálatainak hitelességét. Az 1850. március 25-i választmányi ülésen Pulszky elnökletével született határozat Beck bárónő segélyezéséről, „ki a magyar nemzeti bizottmány szolgálatában több missziókat vitt végbe".42 A később kiutalt segély összege összesen 3 fontot tett ki. Kászonyi forradalmi irányú hangvételére nem csupán a közölt idézet és a könyv radikális elmélkedései utalnak, hanem a londoni emigráción belül 3' Wilhelmine, Baronin von Beck: Memoiren einer Dame während des letzten Unabhängigkeitskrieges in Ungarn. London. 1851. 40 Kropf Lajos: Beck Vilma. Budapesti Szemle, 1901. 373 — 397. 1. és Bp. Szemle, 1902. 457-460. 1. 41 Beck V.: i. m. I. köt. 7. 1. 42 Széchényi Könyvtár Kézirattár. Emigrációs iratok. Quart Hung. 2506.

Next

/
Oldalképek
Tartalom