Századok – 1968
Tanulmányok - Márkus László: Kászonyi Dániel. 447
454 MÁltKUS LÁSZLÓ és Wirkner összesített jelentéseiben igen sok olyan személynek a neve és jellemzése megtalálható, aki a döntő csatában, 1848—49-ben is részt vett, de jelen volt, méghozzá első, második vagy harmadik vonalban a kiegyezés előtti és utáni politikai harcokban is. Igaz, a nemzet, illetve az ellenzék vezérei ekkor, az 1832—36-os országgyűlésen és a későbbiekben nem az országgyűlési ifjak soraiban foglalnak helyet. Széchenyi, Wesselényi, Kölcsey, Deák, sőt az ifjú Kossuth is e gárda fölött állnak, de a vezetők eszméinek, elveinek, törekvéseinek ők a közvetítői és végrehajtói. Nem tábornokok ugyan, de ők a több szakaszos harc törzs- és főtisztjei, s alig kisebb történelmi szerepük. A Társalkodási Egylet névsorát elemezve — visszatekintő szemmel — megtalálható ott a reformnemzedék táborának minden árnyalata a Békepárttól a radikálisokig, tehát Pázmándy Dénestől Madarász Józsefig, a deákpártivá „dezertált" Pulszkytól a petrolörré „züllött" Kászonyi Dánielig. A peranyag, a besúgók jelentései és a memoárirodalom, ha a személyeket illetően nem is azonos formában, de a Társalkodási Egyleten belül jelentkező áramlatok tekintetében reálisan tükrözik az eszmei hadállásokat. Származás és vagyoni rétegződés szempontjából ugyanúgy több színű volt az Egylet, mint ahogy műveltség és jellem dolgában is éles különbségek mutatkoztak, nem beszélve a vallási hovatartozásról, ami ugyancsak nem lebecsülendő. Kétségtelen, hogy a radikális szárnyat — eltérően Kászonyi emlékírásában foglaltaktól e tárgyban — a bihari ifjak képviselték Lovassy vezetésével, jóllehet a szervezkedés megindításának terve minden valószínűség szerint nem tőlük, hanem a mérsékeltektől, pontosabban a centrumtól, elsősorban Pulszkytól, de nem lehetetlen, hogy az egykorú dokumentumok alapján „triumvireknek" elnevezett három ifjútól: Pulszkytól, Kászonyitól és Pálóczytól származott. E körülményt alátámasztja, hogy utóbbiak műveltségi színvonala — további pályájuk is bizonyítja — magasabban állott amazokénál. A baloldal centruma és a jobboldal megosztását támasztja alá a megtorlás iránya, bár a megtorlásban személyes motívumok is közrejátszottak, elsősorban az ifjak vagyoni helyzete, rokonszenv és ellenszenv, családi összeköttetés, a besúgói jelentések tárgyilagos, illetve szubjektív hangja. Nagyon sok függött ugyanis attól, hogy a hivatásos és önkéntes besúgók, denunciánsok és a kormányzat előtt jó pontokért versengő törtetők egyes személyekkel kapcsolatban hogyan foglaltak állást. Kászonyi emlékiratában találó módon tesz különbséget Wirkner és Pazziazzi között; az előbbiről megjegyzi (báró Kulmerrel együtt), hogy „e kettő még csak hagyján, mégis olyanféle úriemberek, akik nem költenek hozzá hazugságokat; ez a Pazziazzi azonban már igazán fatális alak, a maga jellegzetes besúgó képével, minden ízében kopó és denunciáns". A Társalkodási Egylet „forradalmi" színezetét már az első üléseken felolvasott felforgató szándékú írások jelezték a kormányzat előtt. Elsősorban a Lamennais Les Paroles d'un croyant с. művének fordításáról15 szóló jelentés keltett óriási riadalmat, mert az 1834 áprilisában megjelent könyv szinte napok alatt elterjedt Európa-szerte, számos német fordítása került forgalomba. Ferstl szeptember 28-i jelentésében ad számot arról, hogy az ifjak a Paroles német fordítását ajándékképpen átadták Balogh János barsi követnek. Bár a Paroles-15 Vö. Révész Imre: Lamennais és a magyarok. MTA társadalomtörténeti tudományok osztályának közleményei. IV. köt. 1 — 2. sz. 1954. 35 — 122.1. Kászonyira vonatkozóan O. L. Magy. Kane. Ein. titkos 1835/18.
