Századok – 1968
Tanulmányok - Kirschner Béla: A Tanácsköztársaság kormányzótanácsa lemondásának hatása a frontvonal mentén. 419
444 KIRSCHNEll BÉLA elkerülése végett azt a megoldást ajánlották, hogy egységes parancsnokságokat hozzanak létre.17 1 Ha összehasonlítjuk az ország északi, északkeleti részén és a Duna—Tisza közén elterülő megyék helyzetét, szemléletes az a hasonlatosság, amely a proletárhatalom védelmének igényében jelentkezett. A megyei és városi tanácsok döntő többsége annak ellenére sem a kapituláció álláspontjára helyezkedett, hogy nemcsak a Kormányzótanács lemondásának következményével, hanem a román csapatok előnyomulásával is szembe kellett néznie, ami félelmetes és bonyolult viszonyokat teremtett. Ugyanakkor a legtöbb helyen ennek az álláspontnak érvényt is tudott szerezni, s a reakció csak a megszállás következményeképpen került vissza a hatalomba. E tények azt mutatják, hogy az ország e területén is olyan jelentős forradalmi erők voltak, amelyekre számítani lehetett, akik cselekedni akartak, s mertek is cselekedni. Sőt e történelmi napokban több helyen olyan figyelemreméltó jelenséggel is találkozunk, hogy az ingadozó elemek egy része is, bármennyire is szembenállt a következetes forradalmisággal, a hatalom fenntartása és a megszállásból adódó következmény ellentéte miatt, az intervenció elleni harc álláspontjára helyezkedett a felső vezetéssel szemben e drámai sorsfordulón. Az augusztus 1-i helyzet tragikumát élesen mutatják azok az adatok, amelyek arról szólnak, hogy a szakszervezeti kormány bukása után is működtek még a proletárhatalom szervei. A frontvonal mentén levő munkástanácsok, direktóriumok további funkcionálása azonban nem a működési területükön meglevő tömegtámogatástól függött elsősorban, hanem attól, hogy a hadsereg kap-e megfelelő segítséget vagy sem, s hogy törekvésük a katonai ellenállás megszervezésére kiegészül-e központi támogatással. Ennek elmaradása pecsételte meg a forradalmi szervek sorsát. Ennek a következménye volt, hogy e napokban a direktóriumok, a munkástanácsok már nem voltak képesek több helységben gátat emelni a reakció szervezkedése elé, nem tudtak érvényt szerezni intézkedéseiknek. Emellett a kormányproklamáció valóságos értelmezése — a proletárdiktatúra felszámolása — is hozzájárult, hogy a forradalmi erők egyes helyeken nem látták a harc további értelmét. A lemondás keresztülvitele, az új kormány illúziókra épített álláspontja, hogy antant segítséggel meg lehet állítani az intervenciót, s lehetőség lesz a polgári demokráciát visszaállítani, a harc továbbfolytatásának ellenzése, olyan lehetőség megteremtése, amely megkönnyítette az I. hadtestparancsnokság árulását, a még harcoló polgári és katonai erők magára hagyása, a még harcra képes erők semmibevevése teremtette meg azt a történelmi szituációt, amely a forradalmi erők dezorganizálódását meggyorsította, s amely egyszersmind létében fenyegette az új kormányt is. 171 HIL MTI. 80. csomó. 31/3 hdm. sz. Az I. ddr. jelentése a Győri III. határvédő kerület parancsnokságához.
