Századok – 1968
Tanulmányok - Kirschner Béla: A Tanácsköztársaság kormányzótanácsa lemondásának hatása a frontvonal mentén. 419
426 KIRSCHNEll BÉLA számú, a hadseregparancsnokság által szintén augusztus 1-én kiadott parancs, amely a csapatok gyülekező körleteit jelölte meg a fegyverszünet megkötése idejére, szintén nem tartalmazott utasítást arra vonatkozóan, hogy mi a teendő, ha a román csapatok nem hajlandók a fegyverszünetet elfogadni, vagy lefegyverzést kívánnak végrehajtani. „A románok parlamenterek útján — olvasható a parancsban — minél előbb értesítendők és felszólítandók, hogy felesleges vérontás elkerülése végett az ellenségeskedést szüntessék be, amit részünkről is megteszünk."3 0 A parancs az antant budapesti missziójával való tárgyalás alapján született, amiről Haubrich augusztus 1-én 24 órakor értesítette táviratilag Gödöllőn a Hadseregparancsnokságot. A Budapesten lévő olasz antant misszió azonban nagyon is labilis garanciát jelentett, hogy a fegyverszünetet a román csapatok elfogadják. Kétségkívül helyzetéből adódóan, a szakszervezeti kormánynak, mivel a kapituláció kormánya volt, akár meg volt győződve arról, akár nem, hogy a románok elfogadják a fegyverszünetet, ezt a parancsot kellett kiadnia. A parancs azonban azt jelezte, hogy az új kormány megalakulása pillanatában azonnal elvesztette önállóságát, helyzete nem önmagától, hanem tőle független, általa alig vagy egyáltalán nem befolyásolt körülményektől függött. A fegyverszüneti parancstól, amennyiben az ellenség nem fogadja el, ugyanis várható volt, hogy még inkább megnöveli a demoralizációt. Ebben az esetben azonban, mivel a kormány azért alakult meg, hogy újabb egységek ne kerüljenek a frontra, lehetetlenné vált számára a védekezés lehetősége. A kormány tehát olyan ellentmondásos helyzetbe került, melyet önmaga megoldani képtelen volt. * Augusztus 1-én este, körülbelül az i'ij magyar kormány vidékre küldött táviratával egyidőben, a román csapatok parancsnoksága elhatározta, hogy az eddigi hadműveletek sikerére tamaszkodva, az ország északkeleti és délkebti részén meggyorsítja az előnyomulást. Ennek érdekében Holbán tábornok parancsnoksága alatt egy stratégiai rohamcsapatot hozott létre a II. lovassági hadosztályból, amelynek az volt a feladata, hogy a Kál—Jászberény—Aszód közti területet északra és a Kecskemét--Budapest vasútvonalat délre derítse fel, és foglalja el a Szolnok—Nagykáta, Szolnok—Albertirsa és Kecskemét— Budapest vasútvonalat, az I. vadászhadosztály pedig Tápiószele irányában nyomuljon előre. Mosoui tábornok pedig azt a parancsot kapta, hogy a II. vadászhadosztály Jászladány, az I. gyalogsági hadosztály pedig Rékás vidékén hajtson végre támadást a Vörös Hadsereg csapatai ellen. Ugyanakkor intézkedés történt, hogy a II. lovassági dandár és a VII. hadosztály segítséget nyújtson a XVI. hadosztálynak Taktakenéz vidékén úgy, hogy a Vörös Hadsereg csapatainak hátába kerüljön, és elvágja a visszavonulás útját Budapest felé, s felderítéseket végezzen Miskolc irányába. A XVIII. hadosztálynak pedig Mihálytelek és Jászapáti vidékére kellett átcsoportosulnia. Olteanu tábornok csapatai, a VI. hadosztály és a IV. lovassági dandár Abony vidékén, az északi csoport pedig Egerlövő, Egerfarmos, Eger irányában való előretörésre kapott utasítást.31 Ilyen körülmények között érkezett meg a Kormányzótanács lemondásának a híre az ország északi, északkeleti, délkeleti 30 Uo. 802/4. hdm. 31 O. D. Märdärescu: i. m. 152-153.1.
