Századok – 1968
Tanulmányok - Kirschner Béla: A Tanácsköztársaság kormányzótanácsa lemondásának hatása a frontvonal mentén. 419
Kirschner Béla: A Tanácsköztársaság kormányzótanácsa lemondásának hatása a frontvonal mentén Július 20-án hajnalban a Vörös Hadsereg csapatai átkeltek a Tiszán, megkezdődött a királyi román intervenciósok elleni támadás. A hadműveletben az T. és III. hadtest, valamint a 80. dandár vett részt. A 3. hadosztály és a 7. lovasezred tartalékban volt. A magyar haderő 78 gyalogzászlóaljból, 3 lovasosztályból és 91 ütegből állt. Ezzel szemben a román királyi hadsereg 92 gyalogzászlóaljból, 58 lovasszázadból tevődött össze és 80 és fél üteggel rendelkezett.1 A királyi román hadsereg tehát erőfölényben volt. Ehhez járult, hogy a román parancsnokság ismerte a Vörös Hadsereg hadműveleti tervét,, a Vörös Hadsereg viszont nem számíthatott a májusihoz hasonló szovjet segítségre, amikor a román hadsereg főparancsnoksága az ukrajnai Vörös Hadsereg hadmozdulatai következtében kénytelen volt a bukovinai és besszarábiai frontra jelentékeny erőket átcsoportosítani. Mindezek ellenére a Vörös Hadsereg július 23-ig előnyomult. A román főerők bevetése következtében azonban 24-től kezdve visszavonulásra kényszerült, s július 27-én csapataink már a Tisza nyugati partján álltak. A királyi román csapatok átkelve a Tiszán július 30-án és 31-én már komoly hídfőket hoztak létre és Szolnoktól Tokajig az egész vonalon támadásban voltak. Július 31-én estére a Mosoui tábornok csoportjához tartozó VI. hadosztály már elérte a Szolnoktól 2 kilométerre s Jászladánytól 4 kilométerre eső vonalat. Holbán tábornok csapatai Jászladányt (II. vadászhadosztály) elérve kapcsolatot teremtettek Mosoui VI. hadosztályával és előnyomultak a jászkiséri csatornáig (I. vadászhadosztály). Demetrescu csapatai pedig a Tiszanána— Pélvi vonalra érkeztek. A II. lovasdandár pedig előrenyomult, hogy a Budapest—Miskolc vasúti összeköttetést elvágja. Az északi csoport elfoglalta Tokajt és Tarcalt, a XVI. hadosztály egyes csoportrészei pedig Prügy és Taktakenéz térségében harcoltak. A hadosztály más csapategységei Ároktő és Poroszló irányában hajtottak végre csapatmozdulatokat.2 A román csapatok támadása következtében az a veszélyes helyzet állott elő, hogy Szolnok elfoglalása után, másrészt a Budapest—Miskolc vasúti összeköttetés megszakításával megnyílik az út Budapest felé, s a Vörös Hadsereg jelentős csapategységeit bekerítik. Ugyanakkor erősödött a Vörös Hadsereg demoralizációja, s nehezebbé vált a csapatösszeköttetések fenntartása, a csapategységek visszavonulásának szervezett biztosítása, általában az ellenállás szervezése. A proletárhatalom súlyos veszélybe került. 1 Liptai Ervin: A Magyar Vörös Hadsereg harcai 1919. Bpest, Zrínyi. 1960. 476. 1. 2 G. D. Märdärescu: Campania pentru Desrobirea Ardealului si ocuparea Budapestéi. 1918-1920. Bucureçti. 1922. 149-160. 1. 1*
