Századok – 1968

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 360

362 KRÓNIKA inspirálta Józsefet: illetve a francia eszmék német közvetítéssel — tehát forradalmi erejükből erősen veszítve — jutottak el Bécsbe, s ezt az ideológiát idomították a Habsburg-birodalomhoz. Benda Kálmán előadása következő részében a felvilágosodott abszolutizmus felvilágosodott voltát vizsgálta: ugyanis az újabb kutatások több vonatkozásban tagadják ezt és rámutatnak arra, hogy II. József abszolutizmusa a lényegben megegyezik I. Péter vagy XIV. Lajos abszolutizmusával. A felvilágosodott jelző érdemtelen használatát II. Frigyes példájával igazolta, aki uralomrajutása után lényegében apja politikáját folytatta, s a trónörökös korában hangoztatott felvilágosodott eszméket mint uralkodó nem érvényesítette. Nem gondolt a feudális függő viszony megváltoztatására. A hadsereg tisztikara, a vezető tisztviselőréteg tagjai a nemességből kerültek ki, s parasztpolitikája sem lépte túl az abszolút államokét. Az egyház és állam viszonyába pedig a történelmi abszolutizmus is beavatkozott. Vagyis arról van szó — mutatott rá az előadó —, hogy az osztrák felvilágosodott abszolutizmus csak megkésve teljesítette azt, amit máshol már a történeti abszolutizmus elvégzett. Ez vonatkozik az egyházpolitikára, s ezt igazolja József törekvése a birodalom központosítására is. Viszont pl. a parasztpolitikában — mivel későbbi korban került rá sor — egy lépéssel túlment a történelmi abszolutizmuson. Előadása második részében Benda Kálmán II. József szándékával, terveivel foglalkozott. Utalt olyan véleményre, mely szerint II. József a forradalmi átalakulást felülről akarta véghezvinni, de a Habsburg-birodalom belső helyzete elgondolását bukásra ítélte. Más vélemény szerint a birodalom elavult rendi szerkezetét akarta modernizálni reformjaival. A polgári történetírás elméleteinek kritikus ismertetése után az előadó — a birodalom polgári foglalkozású állampolgárainak statisztikai adatai alapján — kimutatta, hogy II. József nem a polgárságot akarta hatalomra juttatni, hanem feudális államot akart, a „megnyesett erejű" nemességgel. Tehát próbálkozása nem jelentett forradalmi veszélyt a Habsburg-birodalomra. Befejezésül az előadó kifejtette, hogy József reformjai bizonyos vonatkozásban — a kortárs szemében — forradalminak tűnhettek, s tényleg veszélyeztették a magyar rendek feudális jogait. Politikájának sikertelensége a társadalmi körülményekből ós taktikai hibáiból következett. * A Magyar Történelmi Társulat tanári tagozatának gimnáziumi módszertani csoportja 1968. március 27-én ülést tartott. Nagy Erzsébet gimnáziumi tanár „A tematikus tervezésről" címmel tartott előadást. A referátumot élénk vita követte. * A tanári tagozat előadássorozata keretében 1968. április 17-ón Simon Péter kandidátus, a Párttörténeti Intézet főmunkatársa „Szocialista agrárátalakulásunk kezdetének problémái" címmel tartott előadást. Bevezetésül ismertette a marxizmus klasszikusainak a szocialista átalakítás ütemére ós formáira vonatkozó megállapításait. Részletesen kifejtette Lenin 1923 januári szövetkezeti tervét, amely a fokozatosságot úgy képzelte el, hogy a parasztgazdaságokat a szövetkezetek segítségével a kapitalista útról fokozatosan nem-kapitalista útra tereli, a szövetkezetek pedig a belső átalakulás eredményeként, lépésről lépésre jutnak el a szocializmushoz, illetve szocialista típusúakká válnak. Az 1945 — 48-as agrárfejlődés megindulásáról szólva az előadó hangsúlyozta, hogy a földreform nemcsak feudális maradványokat zúzott szót, hanem megsemmisítette a mezőgazdaságban a nagykapitalizmust, sőt a középburzsoá tulajdont is. Ezenkívül megszűntette a parasztgazdaságoknak a banktőkétől való függését. így a magyar mezőgazdaság — ha nehézségek árán is — a nem-kapitalista fejlődés útján indulhatott meg. Simon Péter hazánk szocialista agrárátalakulásának kezdeteit széles nemzetközi összefüggésekbe ágyazva, az egész ország gazdaságpolitikai helyzetéből vezette le, elemezve az MKP Politikai Bizottságának 1948 februári gazdaságpolitikai Irányelveit, valamint az 1948 áprilisi Szövetkezetpolitikai Irányelveket, s az MDP alakuló kongreszszusán elfogadott programnyilatkozatot és rámutatott, hogy e határozatok előirányozták a létrejövő falusi általános szövetkezeteken belül olyan termelési társulások alakítását is, melyek a kisparasztság számára megkönnyítik a szocialista gazdálkodás magasabb formáira való átmenetet. Az 1948 eleji határozatokat értékelve Simon Péter megállapította, hogy azok a fokozatosságot teljesen a lenini értelemben fogták fel. Nem terveztek „nagy ugrást", nem akartak kihagyni történelmileg szükségszerű fejlődési formákat, és teljes határozottsággal kívántak hozzálátni — a fejlődés által már megkövetelt mértékben — a mezőgazdaság szocialista átszervezésének megkezdéséhez. /