Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 322

354 FOLYÓI RATSZEMLE folyamatának kérdése jelentős mértékben foglalkoztatja a közgazdászokat. A XIX. századi Egyesült Államokban és Nagy­britanniában a tőkefelhalmozás már régi „hagyományokra" tekinthet vissza, na­gyobb problémákat nem okozott. M. Pos­tán szerint a XV. századi brit milliomosok közül bármelyik finanszírozhatta volna az egész XIX. századi textilipait. De az, hogy maga a tőkefelhalmozás nem volt problé­ma, nem jelenti azt, hogy a tőke előterem­tése nem járt nehézséggel. Mindkét ország­ban küzdelem folyt a tőke mobilizációjáért (azaz, hogy a tőke eljusson a felhalmozótól a felhasználóhoz). A szerző a két állam hasonló tapasztalatainak ismertetése mel­lett főleg a különbségeket domborítja ki; a XIX. század második felében az ipar­történetben, a gazdasági változások folya­matában, a két állam különböző földrajzi adottságai által meghatározott tényezőkben jelentkeztek, és ezáltal a tőkemobilizáció forrásai is jelentős eltéréseket mutattak. Ezeknek az eltéréseknek volt azután kö­vetkezménye a vállalkozói rendszer és vé­gül az ipari struktúra különbözősége a két országban. A finánckapitalizmus két je­lentősebb pénzemberéről, J. P. Morganról, és H. Osborne O'Hagenról is jellemző képet kapunk. — Két XVI. századi angol gaz­daságtörténeti részletkérdést elemez két szerző. D. W. CROSSLEY egy Sussex-megyei XVI. századi vasmű irányításáról, techni* kai felkészültségéről, anyagellátási nehéz­ségeiről, ós mindezeknek felkutatási nehéz­ségeiről számol be (273 — 288.1.). — R. B. OUTHWAITE az angol korona által az ant­werpeni pénzpiacnak nyújtott kölcsönök emeléséről nyújt áttekintést, főleg Erzsébet uralkodása idején (289 — 305. 1.). Ismer­teti, hogyan hatott ez vissza a későbbiek­ben Erzsébet egész pénzügyi és hitelpoli­tikájára. — R. DAVIS: Az angliai protek­cionizmus kezdetei, 1689—1786 (306—317. 1.) megállapítja, hogy az a védvámrendszér, amelyet a XIX. század közepén Angliában a szabad kereskedelmi rendszer váltott fel, a közhiedelemmel ellentótben nem tekint­hetett vissza nagy múltra: csupán a XVII. század utolsó éveire. A XVIII. századi vámtarifarendszert sem a korábbi gazda­ságtörténeti irodalom, pamfletek és köz­gazdasági elméletek, de a miniszterek hosz­szúlejáratú kereskedelmi politikája alap­ján sem lehet valósághűen leírni és jelle­mezni, hanem a hivatalos pénzügyi tör­vénykezési rendelkezések alapján. Főkép­pen a III. Vilmos trónralépósót köve­tő 15 év folyamán a vámokat emelő mintegy féltucatnyi törvény az irányadó. Ezeknek vizsgálatából.leszűrhető, hogy az angliai XVII. századvégi új protektiv vám­politika pénzügyi szükségletekből fakadt. A kormánynak egyre több pénz kellett a költséges háborúk fedezésére. — K. N. CHANDHURI: India külkereskedelme és a Kelet-indiai Társaság kereskedelmi tevékeny­ségének megszűnése 182,0—40 (345 — 363. 1.) szerint a XIX. század első három évtize­dében India külkereskedelme bizonyos strukturális változáson ment keresztül, részben Indiában a brit kormányzat foko­zott terjeszkedésének, részben a nemzetközi pénzpiacon Anglia növekvő befolyásának következtében. A tanulmány kvantitatív összegezést nyújt India külkereskedelmé­nek rövidtávú fluktuációjáról, a Kelet-indi­ai Társaság kereskedelmi tevékenységének megszűnésétől, 1833-tól kezdődően. India már ebben az időszakban is fontos szerepet játszott Anglia nemzetközi fizetési rend­szerében, rövidesen India lett Anglia, Kína ós az Egyesült Államok, valamint Anglia, Kína és India kölcsönös fizetési megállapo­dásainak, Anglia multilaterális pénzügyi rendszerének központi elszámolási intéz­ménye (Clearing House). — R. С. TRE­BILCOCK: Különleges összefonódás — kor­mány, újrafegyverkezés és a kordit (füstnél­küli lőpor) üzemek (346 — 379. 1.) megálla­pítja, hogy az első világháborút megelőző évtizedek válságát, újrafegyverkezését és ipari fejlődését együttesen nem vizsgálták a történészek. Kevesen foglalkoztak a kor­mány beavatkozási politikájával néhány iparág vonatkozásában. E hiányok pót­lására alkalmas az 1890—1914 közötti idő­szak hadianyag iparának áttekintése. A 90-es években az újrafegyverkezés legalább annyira volt ipari, mint politikai vagy ka­tonai kérdés, és olyan folyamattá vált, amelyben a kormány érdeklődése és érde­keltsége erőteljesnek mutatkozott. Számos iparág és a korabeli technikában érdekel­tek körében küzdelem folyt Angliában, hogy a hadsereget ellássák modern hadi felszereléssel. A hadianyagellátó ipari cégek közös jellegzetessége az volt, hogy a kor­mány által jóváhagyott terveket adták el a kormány vezetőjének, versengve a kor­mány gyáraival, ami különleges problémák elé állította mind az eladót, mind a vevőt. Bár számos iparág belebonyolódott ebbe a helyzetbe, a szerző helyesebbnek vélte, hogy egy reprezentatív iparág, a lőszer­cégek „családján" keresztül mutatja be ezt az összefonódottságot és a hadianyag ipar egy fontos részének fejlődését. — H. THE JOURNAL OF ECONOMIC HISTO­RY 1966. 3. (szept.) szám. — P. TEMIN: Munkaerőhiány és az amerikai ipari fejlő­dés az 1850-es években (277 — 298.1.) korabeli amerikai angol utazók tapasztalatai alap­ján mutatja be a különbségeket és hason­lóságokat az egykorú amerikai és angol

Next

/
Oldalképek
Tartalom