Századok – 1968
Tanulmányok - Székely György: A németalföldi és az angol posztó fajtáinak elterjedése a XIII–XVII. századi Közép-Európában. 3
A NÉMETALFÖLDI ÉS AZ ANGOL POSZTÓ FAJTÁINAK ELTERJEDÉSE li csán a londoni posztó minőségi különbségeit élesebben hangsúlyozták a kikötések: prédikátornak mindkét helyen finom londoni posztóban adtak juttatást (fajlandis), viszont az órához látó lakatosnak és az asztalosnak közönséges londoni posztó (közlondis) járt. Az utóbbi név képzése már eltért a finomnak hagyományossá vált németeredetű nevétől s a szóösszetétel első felének magyarsága jelzi, hogy addigra a londoni posztó német eredetű neve magyarnak számított már. Viszont azt is meg kell vallanunk, hogy talán nem minden „londoni posztó" volt valóban londoni eredetű. A márka annyira elismert volt, hogy dél-francia posztókat is gyakran bújtattak a londoni posztó jól csengő neve alá (londres, londrines) s úgy vitték 1670/85 táján a levantei piacra. Ennek egy része esetleg szintén a magyar piacra került.28 Az előbbiekből kétségtelen, hogy a németalföldi posztófajták mellett, majd egyre inkább helyett, az elsőket kiszorítva, folyamatosan szerepelnek > a londoni posztó előfordulásai. Már ez is fényt vet a közép-európai piacért folyó versengés eredményeire. Ezt az írott forrásanyag egyértelműen bizonyítja, ahol az angol posztó neve csak ritkán fordul elő a londoni mellett. Mégis helyesnek érezzük számos régi nyelvész és Varga Endre felfogását, akik a „londoni" posztót, szövetet angolnak fogták fel — úgylátszik gyűjtőfogalomként. Felfogásuknak helyességét az angol posztógyártás és posztókereskedelem szerkezetével lehet bizonyítani.2 9 A fentiekből látható, hogy az angol posztófajták, gyártási helyek kevésbé ragadhatok meg, mint a németalföldiek. Pl. az elterjedt angol árucikk, a kersey csak kivételesen mutatható ki a közép-európai forrásokból, de ezek nem egyszeri előfordulások. Ez a posztófajta kiterjedt felfogás szerint a Suffolk 28 L. Makhai: Die Hauptzüge der wirtschaftlich-sozialen Entwicklung Ungarns im 15—17. Jahrhundert (La Renaissance et la Réformation en Pologne et en Hongrie. Bpest. 1963) 32—33. 1.; Das Ofner Stadtrecht 196. 1.; Fejérpataky : Magyarországi várósok régi számadáskönyvei 227, 473. 1.; Kováts F.: Nyugatmagyarország áruforgalma 62, 99, 102—104, 211. 1.; Iványi: Bártfa lt. II. (kézirat) 4145."sz.; Szamota—Zolnai: , i. m. 212, 550, 592. hasáb; Belényesy Márta—Kumorovicz L. Bernát— M. Kállai Erzsébet : Kultúrtörténeti szemelvények a Nádasdiak 1540—1550-es számadásaiból. Fase. I. (Bpest. 1959; rotaprint) 88, 127. 1. és Fase. II. (Bpest. 1960; rotaprint), 96, 169, 170, 175. 1., az ott ezekkel együtt gyakran említett purpian, purpyan, rövidített alakban: purpi ugyancsak távolról Közép-Európába hozott posztó volt, valószínűleg dél-francia (aragoniai) perpignani, mert az 1495. évi frankfurti böjti vásáron is együtt szerepelt ez a „Parpianisch duch" ós az „englisch", Fritz Rörig: Das Einkaufsbüchlein der Nürnberg— Lübecker Mulichs auf der Frankfurter Fastenmesse des Jahres 1495, 347.1.; Alsó-Lindva város rendtartása és árszabása 1558-ból. (Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1899), 136. 1.; Kerekes György közlése: Kalmár Gergely deák regestumja kereskedéséről 1574—82 (Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1903), 71—73, 83. 1.; Viktor Lumtzer—Johann Melich: Deutsche Ortsnamen und Lehnwoerter des ungarischen Sprachschatzes. (Innsbruck, 1900) 92. 1.; Géresi Kálmán: Gróf Károlyi család oklevéltára. IV. köt. (Bpest., 1887) 19. és 115. sz.; Varga Endre (szerk): Úriszék. 151. 1.; Román János közlése: A sárospataki szőlőművelés történetének 16—17. századi forrásai a mezővárosi protokollumokban (Sárospatak 1964; rotaprint), 89. és 155. sz.; Kemény Lajos közlése: Kassai céhek árszabásai a XVII. századból (Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1901), 37—38. 1.; Kerekes György közlése: A kassai céhek árszabása (limitatiója). Kiadta Kassa város tanácsa 1635. fe'br. 1. (Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1901), 471—472, 482. 1.; Magyar—Zsidó Oklevéltár VIII. köt. (szerk. és kiadta Scheiber Sándor) (Bpest. 1965), 373. sz.; Erdélyi fejedelmi uradalmak személyzete és járandósága 1692-ben (Magyar Gazdaságtörtónelmi Szemle, 1899), 178—179. 1.; A.-M. Piuz: i. m. 257, 285. 1. 29 Szarvas Gábor—Simonyi Zsigmond: Magyar Nyelvtörténeti Szótár II. köt. (Bpest, 1891) 518. hasáb; V. Lumtzer—J. Melich: i. m. 165—166. 1.; Szamota—Zolnai: i.-m. 550, 592. hasáb; Varga E. (szerk.): i. m. 151. 1.; G. M. Trevelyan: i. m. 36—37, 86, 135. 1.; Bindoff: i. m. 21. 1.; P. J. Bowden: i. m. 77. 1.
