Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 322

FOLYÓIRATSZEMLE \ 351 az ázsiai, főképpen a függetlenségét még el nem nyert India imperialista-ellenes nacionalizmusával. 1966. 35. (dec.) szám. — P. A. BRUNT: A római tömeg (3 — 27. 1.) az i. е. I. évszázadban vizsgálja a római tömeg rombolásainak és kegyetlenkedéseinek okait, azokat a társadalmi-gazdasági tényezőket, amelyek ezeket kiváltották, a tömeg társadalmi rétegződését, Róma élelemellátásának forrásait, a vagyontalanok és a vagyonosak életszínvonalának, lakásviszonyainak különbségeit, a város vízellátásának nehézségeit. Megállapítja, hogy a városi proletariátus számára az adott szociális körülmények között a monarchikus államforma vált kedvezőbbé. —• D. TWITCHETT: Kína társadalomtörténete a VII. századtól a X. századig (28—53. 1.) megállapítja, hogy az 1890 —1902 között Tunhuang közelében egy templomban felfedezett többezer kézirat és festmény tette lehetővé e korszak társadalomtörténetének kutatását. E gyűjtemény négy főcsoportja Pekingben, Londonban, Leningrádban és Párizsban található. Az 1950-ben mikrofilmre vett pekingi és londoni gyűjtemény alapján kezdődött el a komoly történészmunka, főleg Japánban. A Tunhuang-i kéziratok történeti jelentőségének méltatása mellett összehasonlító, tájékoztató jellemzést kapunk a kínai történetírás múltjáról és jellegéről. — R. M. MAC LEÓD a brit kormány szociálpolitikáját a mintegy 80—100 000 főnyi „csónakon-ólő" lakosság irányában az 1877 — 1899-se csatornatör vények tárgyalása alapján vizsgálja (101 —132. 1.). Részletesen ismerteti „a csatorna-lakosság" minimális szociális és oktatási ellátottságáért küzdő John Brydone kitartó fáradozásait, taktikázását, hogy eredményeket érjen el a viktoriánus Anglia hivatalnokaival. — A. G. HOPKINS: Az 1897-es Lagos-i sztrájk (133—155. 1.) a délnyugatnigériai munkásság kialakulásának és szerveződósének néhány fontos kórdósét elemzi a gyarmati korszak kezdetén. — H. THE ENGLISH HISTORICAL REVIEW. 1966. 321. (okt.) szám. — G. B. A. M. FINLAYSON: Az 1835-ös törvényhatósági reform (673 — 692. 1.) elemzi ennek az angol törvénynek közvetlen és távolabbi kihatásait a politikai életre, különösen a különböző pártok vezetőire, politizálásukra. A legnagyobb várakozást az ún. „parlamenti radikálisok" körében keltette: ők vettek részt a legélénkebben a törvényjavaslat vitájában is és értek el bizonyos választójogi részletkérdésekben eredményeket. — H. A. WILL: Az alkotmányos reform kérdése Jamaikában, Mauritiuson és Trinidadban, 1880—1895 (693 — 716. 1.) az angol gyarmatpolitika egy részletére vet fényt. 1793-ban még csaknem valamennyi angol gyarmaton a képviseleti rendszer volt érvényben. A napóleoni háborúk után és később a rabszolgakereskedelem eltörlése után az ún. Koronagyarmati Kormányzat lépett életbe. Ennek lényege a hatalomnak a kormányzó kezében való összpontosítása ós a londoni kormánytól származó szigorú ellenőrzés. Az 1793 ós 1815 között szerzett 17 gyarmat egy kivételével ezt az új kormányzati rendszert kapta meg. A XIX. század közepétől azután folyamatosan 1880-ig ezt a rendszert valósították meg Nyugat-Afrikában, a Falkland-szigeteken és Nyugat-Indiában. A XIX. század végére a Koronagyarmati Kormányzat lett az alkotmányos norma a brit gyarmatbirodalom nem-európai területein. Ezt a modellt azonban nem egyöntetűen alkalmazták minden időszakban minden gyarmatra, a gyarmatügyi minisztérium vezetői a helyi szükségletek és nagyobbfokú politikai befolyás érvényesítése igényének felmerülésekor igyekeztek alkalmazkodási politikát folytatni. Idővel felmerült sok gyarmat részéről az igény a képviseleti kormányzati rendszer iránt. Ezt az igényt nehezen háríthatta el véglegesen a minisztérium. Ez a helyzet állt elő Jamaika, Mauritius ós Trinidad esetében az 1880-as és 1890-es években. Hogyan nézett szembe a dilemmával az angol kormány, hogyan enyhített az ellenőrzés rendszerén és hogyan kísérelte meg a Koronagyarmati Kormányzati rendszert összhangba hozni a helyi képviseleti kormányzási igényekkel, ezt tárja fel gazdag levéltári anyaga alapján a szerző. — E. W. Ed-WARDS: Nagybritannia és a mandzsúriai vasútkérdés 1909 — 1910 (740—769. 1.) meggyőzően fejti ki, hogy nagyhatalmi és világpolitikai érdekből miért igyekezett Anglia a távol-keleten ezidőben jóviszonyt fenntartani Japánnal és Oroszországgal. - H. THE HISTORICAL JOURNAL. 1966. 9. köt. 3. szám. — Qu. SKINNER: Hobbes politikai felfogásának ideológiai gyökerei (286— 317. 1.) tagadja azt a felfogást, hogy Hobbes Leviathanjában kifejtett elmélete az angol politikai gondolkodás egyedülálló, elszigetelt terméke. Újra felül kell vizsgálni azt az elterjedt nézetet, amely szerint Hobbes főleg azáltal hatott korára, hogy ellenvéleményeket váltott ki. Igen leegyszerűsítették azt a bonyolult kapcsolatot, amely Hobbes és korának többi politikai írója között fennállt. Bár számos ellenséges