Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 322

344 FOLYÓI RATSZEMLE megállapítja, hogy a rokoni, baráti, társadalmi és munkahelyi kapcsolatok közül az utóbbi révén történtek a beszervezések, ami rányomta bélyegét a hálózat társadalmi összetételére is. Érdekes, hogy a résztvevők indítékai között a németgyülölet szerepe nagyobb volt, mint a náciellenességé. 1966. 62. (ápr.) szám. — A szám Magyarország világháborús szerepével foglalkozik. TH. SCHEIBER bevezetőjében a Történettudományi Intézet ezzel kapcsolatos munkásságát vázolja föl, néhány kritikai megjegyzéssel (1—6. 1.). — ZSIGMOND L. Magyarország 1933 —1939 közötti külpolitikáját elemzi (7 —17. 1.), hogyan jutott az el a négy hatalom megegyezésére számító reményektől az egyértelmű tengelybarátságig. — JUHÁSZ GY. E folyamat következő szakaszával foglalkozik (19 — 36. 1.): a tengelyen belül elsősorban az olaszokra támaszkodó irányvonal a Teleki-kormány bukásával véglegesen a teljes németbarátságnak adja át a helyét, majd a helyzet újabb módosulása vezet el a Kállay-féle hintapolitikáig. — A német megszállás időszakának történetét RÁNKI GY. tanulmánya foglalja össze (37 — 62. 1.), a szigorúan politikai és társadalmi kérdések mellett katonai, gazdasági ügyekre, a zsidókérdésre, a depotálásokra is kiterjesztve figyelmét. — LACKÓ M. a magyar fasiszta mozgalmak társadalmi alapjait elemzi (53 — 68. 1.), rámutat kifejlődésüknek a történelmi viszonyokban rejlő indítékaira, a nyilasok hamar bekövetkező bomlására, a németek velük űzött játékának kettősségére; végül jellemzi hatalomrajutásuk körülményeit. 1966. 63. (júl.) szám. — F. 1'HUILIER: A Vatikán politikája a világháborúban (1 — 22. 1.) magyarázatot próbál találni XII. Pius világháborús szerepére. Két alapelvből vezeti le politikáját: a Vatikán hagyományos „morális" diplomáciájából és a kommunistaellenességből. Ezekhez járult még az akcióképesség megtartására való törekvés, ami visszariasztotta a pápát a nyílt náciellenes fellépéstől. A tömeggyilkosságok ügyében való hallgatás mögött is az Egyház szempontjainak túlértékelése rejlhetett — az „inkább a testet öljék meg, mint a lelket" alapelv végül is ezt a politikát amorális passzivitásba sodorta. — H. A. JACOBSEN Hitler háborús politikájának céljaival foglalkozik (23 — 40.1.). Megállapítja, hogy alapvetően csak egy nagyon távoli, végső feladat volt meghatározva: a német „Lebensraum" megteremtése. Az ennek elérésére tett első lépések olyan eseményláncolatot indítottak meg — mivel Hitler valójában mindig csak a közvetlen feladatot figyelembevéve határozott —, amelyek e céltól, s egyben a realitástól is egyre távolabb juttatták Németországot. — CH. BLOCH Nagybritannia állásfoglalását vizsgálja a német újrafelfegyverzés kórdósében (41 — 66. 1.). Az angol politika a veszélyesebbnek vélt francia hatalom ellensúlyozása érdekében nem gördített komolyabb akadályokat Németország megerősödése elé. Ennek a politikának — melynek egyik legfontosabb állomása az 1935-ös flottaegyezmény volt — következménye az agresszív hatalmak felbátorodása lett, ez pedig végül is Németország karjaiba kergette a magukra maradt, vagy magukat egyedül érző kis kelet-európai államokat. Anglia engedékenysége tehát visszájára fordult, csak" egy újabb ellenséget segített megerősödni. 1966. 64. (okt.) szám. — Témája a franciaországi német propaganda. — R. CLOET: Oöbbels direktívái (1 — 6. 1.) a német propagandának a Szovjetunió elleni támadás előkészítésében betöltött érdekes szerepét ismerteti. Göbbelsók elsődleges feladata a figyelem elterelése, a ködösítés volt, amit a Szovjetunióról való teljes hallgatás, részben pedig angolellenes előkészületeket sejttető, ügyesen alkalmazott álhírek és ezek cáfolatai révén el is értek. — CL. LÉVY a német propagandaszervezet franciaországi berendezkedésével foglalkozik (7 — 28.1.). A megszállt területeken a németek közvetlenül vették kezükbe az összes információs eszközöket (sajtó, hírügynökségek, rádió, filmgyártás és forgalmazás), míg délen közvetve — főleg a szükséges anyagiak: film, papír stb. elosztása révén érvényesítették befolyásukat. Érdekesség e tekintetben, hogy a Göbbels—Ribbentrop ellentét kivetítődött a német diplomáciai szolgálat ós a propagandisták itteni viszonyára is. — A német propaganda 1941. június 22. előtti témáiról írt tanulmányt M. PEVSNER (29 — 38. 1.). Rámutatva a két zóna közötti néhány eltérésre, négy jelentősebb, a Szovjetunióval kapcsolatos témakört különböztet meg. A Szovjetunió erejét általában alig említik, néha enyhe szimpátiával nyilatkoznak róla. A Vörös Hadseregről — részben persze adathiányból is — szinte teljes a hallgatás. A kommunizmussal szemben általában vad gyűlölködés a jellemző, de a szovjet kommunizmust, mint világpolitikai tényezőt, néha elismerik. A német—szovjet viszony megítélésére az általános bizonytalanság nyomta rá bélyegét, ennek néhány — főleg a gazdasági viszonyokról szóló — meglepően pozitív értékelés kibocsátása lett a következménye. — A Szovjetunió elleni támadás után gyökeres változások következtek be, amint azt P. MEHMET és Y. M. DANAN cikkükben kimutatják (39 — 62. 1.). A náci popraganda fő feladata az orvtámadás