Századok – 1968

FOLYÓIRATSZEMLE - Magyar folyóiratok - 299

302 FOLYÓIRATSZEMLE sóg katonai jelentősége — csekély létszámánál fogva — csupán szimbolikus volt, ennek ellenére szervezeti felépítésében, kiképzési, hadkiegészítési stb. rendszerében lényegében megfelelt a korszerű hadsereg akkori alapkövetelményeinek. — PERJÉS GÉZA: Az Oszmán Birodalom európai háborúinak katonai kérdései (1356 —1699). A tanulmány azt a kérdést veti fel, mi volt az oka a nyugatnál általában elmaradottabb török birodalom óriási katonai fölényének. A feleletet a despotikus állam magasabb fokú centralizáltságában, fejlettebb hivatalnok-apparátusában találja meg. Ez volt a feltétele egy hatalmas állandó hadsereg fenntartásának. Az Oszmán Birodalom hanyatlásának okaira vonatkozó közkeletű magyarázatokat (korrupció, kereskedelmi utak eltolódása, parasztság nagyobb mérvű kizsákmányolása) nem tartja kielégítőeknek, hanem azt látja döntőnek, hogy a XVI. század végétől a moszlim nemesség ellenállása egyre nagyobb mértékben érvényesül a centralizáció előnyeinek társadalmi hordozójával, a zömben renegátokból verbuválódott tisztviselő réteggel szemben. Ennek a nemességnek növekvő befolyása teszi rugalmatlanul konzervatívvá, az új feltételekhez alkalmazkodni képtelenné a XVII. századra az Oszmán Birodalmat. Áttekintve a török birodalom háborúit a XVI—XVII. században, megállapítja, hogy a török harcmodor, lényegében a sztyeppei lovasnépek harcmodora. A XVII. század ban a nagyobb tűzerejű, tagolt csatarendben harcoló nyugat-európai hadseregek döntő katonai fölénybe kerültek a török lovasharcmodorral szemben.—JÁSZ DEZSŐ: A Vörös Hadsereg katonája voltam című írásában a hadügyi népbiztosság keretében folytatott működéséről, valamint a felvidéki hadjáratról ós a tiszai visszavonulásról emlékezik meg. — DEZSÉNYI MIKLÓS: Adatok a „Bácska" aknarakó hajó történetéhez. Az 1919-ben Paks mellett elsüllyesztett hajó, melynek roncsait 1966-ban emelték ki, a Vörös Dunai Flottila egysége volt. XIII. évf. 3. sz.—Mues SÁNDOB: Lenin a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a polgárháború katonai vezetője. A tanulmány megállapítja, hogy Lenin már a forradalom előtt kiemelkedő katonai ismeretekkel rendelkezett, s ezeket hasznosítva, tevékenyen részt vett a forradalom katonai megszervezésében és vezetésében. Majd a polgárháború katonai történetét, és abban Lenin katonai vezető tevékenységét mutatja be. — ZÁGONI ERNŐ: Az Oroszországi Kommunista ( Bolsevik) Párt katonapolitikájának fejlődése a polgárháború éveiben (1917 —1922). A marxizmus klasszikusai, Marx, de kivált Engels és Lenin, már az Októberi Forradalom előtt kidolgozták a szocialista hadsereg megszervezésének általános alapelveit. A szocialista hadsereg szükségszerű formájának ekkor a milíciarendszert tekintették. Az 1917 decemberében meginduló akció a szocialista hadsereg megteremtésére azonban a forradalom sajátos viszonyai között nem érvényesítette ezt az alapelvet, hanem forradalmi reguláris hadsereget hozott létre. Ennek megteremtésében, illetve megszilárdításában fontos állomás volt a Bolsevik Párt VIII. Kongresszusa, 1919 márciusában. A párt katonai politikája ellen fellépett ugyanis az ún. katonai ellenzék, mely a partizánháború anarchista módon felfogott alapelveit állította szembe a reguláris hadsereg követelményével. Fellépésüket nagy mértékben Trockij, akkori hadügyi népbiztos bürokratikus hadszervezési módszere provokálta ki. Lenin élesen visszautasította a katonai ellenzék követeléseit s megvédte a reguláris hadseregszervezés elvét. — JÓZSA ANTAL: Az internacionalisták szerepe Kalegyin és Kornyilov ellenforradalmi lázadásának leverésében. A rosztovi fogolytáborokból szerveződött internacionalista alakulatoknak a Kalegyin-féle Don-vidéki ellenforradalmi kormány elleni harcait ismerteti, az 1917 novemberétől 1918 februárjáig terjedő időszakban. — GYÖRKÉI JENŐ: A magyar internacionalisták nyomában. Egy tanulmány során gyűjtött adalékok magyar internacionalisták szibériai tevékenységéről. — Sz. LEVÉLTÁRI KÖZLEMÉNYEK. XXXVI. óvf. (1966) 2. sz.—EMBER GYŐZŐ az Országos Levéltár 1966— 1970. évi öt éves tervét ismerteti a levéltári munka keretében készülő levéltári segédletek, történeti forráskiadványok és feldolgozások felsorolásával. — KOMJÁTHY MIKLÓS: I. Károly király állítólagos pecsétnyomója címen egy Münchenben eredetiként őrzött typarium XVIII. századi másolat voltát bizonyítja, cáfolva, hogy az I. Károly havasalföldi hadjáratában elveszett példány lenne. — KUBINYI ANDBÁS: Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló korban című tanulmánya az 1470—1529 közötti pesti és főleg budai lakosokra vonatkozó, többezer személyi adat csoportosításával és megrostálásával száznál több család leszármazását rekonstruálja és a legjelentősebbeket családfákon is bemutatja. Ebből adódó fontos következtetései közül kiemelendő az, hogy egy-egy polgári család élettartama fiágon alig néhány generáció volt, és ezért a városok, más európai városokhoz hasonlóan, állandó bevándorlásra szorultak. Analizálva a városi polgárság nemzetiség ill. foglalkozás szerint elkülö-