Századok – 1968

Történeti irodalom - Suhargyin; Sz. V.: lásd Zvorikin; A. A. - Tuma; Elias H.: Twenty-six centuries of agrarian reform (Ism. Niederhauser Emil) 285

285 TÖRTÉNETI IRODALOM ELIAS H. TUMA: TWENTY-SIX CE VTURIES OF AGRARIAN REFORM. A COMPARATIVE ANALYSIS (Berkeley—Los Angeles, University of California Press. 1965. XI, 309 1.) AGRARREFORM 28 ÉV3ZÁZA.D3A.N. ÖSSZEHASONLÍTÓ EL,EVIÍÉ3 A palesztinai keresztény arab szülőktől származó, az Egyesült Államokban nevelkedett és most a közgazdaságtan egyetemi tanáraként működő szerző az agrárreform általános elméletének a megalkotását tűzte ki céljaként. Miután a bevezetőben tisztázta, hogy agrárreformon nemcsak egyszerűen a földosztást érti (bár elsősorban és nagyobbrészt ezt), hanem az egész mezőgazdaság javítása érdekében hozott intézkedések rendszerét is, a könyve nagyobb felét kitévő fejezetekben (legnagyobbrészt csak angolszász forrásanyag, ill. irodalom alapján) valóban 26 évszázadot felölelő válogatást nyújt az agrárreformokról: egy fejezetben ismerteti az antik görög, pontosabban athéni reformokat, Szolpn és Peiszisztratosz reformjait. A következő fejezet a Gracchusok reformkísérletét tárgyalja. Bár a szerző maga sem sorolja az agrárreformok közé a szó szorosabb értelmében, mégis — kontrasztként — külön fejezetben foglalkozik az angol földbirtokviszonyok fejlődésével a XVI—XVIII. században. Egy fejezet tárgyalja a nagy francia forradalom agrárpolitikáját. A következő, elég terjedelmes fejezet az orosz reformok címén ismerteti az 1861-es jobbágyfelszabadítást, a sztolipini agrárreformot és a szovjet korszak egész agrárpolitikáját az 1917-es földdekrétum megvalósításától a tömeges kollektivizálás befejezéséig. Ezzel a szerző már eljutott a XX. századig, ebből válogatja még ki az utolsó három fejezet aiiyagát: az egyik a mexikói forradalom következtében kibontakozó földreform, a másik a második világháború után a megszálló hatóságok által Japánban sürgetett földreform, az utolsó pedig az Egyesült Arab Köztársaságban megkezdett földreform. A szerző mindezeket egy-egy, nagyjából hasonló felépítésű fejezetben tárgyalja: sorraveszi a reformot megelőző gazdasági és társadalmi helyzetet, a földbirtokviszonyokat, a politikai állapotokat, azután ismerteti a reform céljait és konkrét végrehajtását, végül a végrehajtás tényleges eredményeit, a reform hatását és értékelésót. Az egyszerű felsorolásból nyilvánvaló, hogy itt a legkülönbözőbb társadalmi formációkkal, azon belül a legváltozatosabb osztályviszonyok között, igen változó osztályjelleggel végrehajtott, gazdasági, társadalmi és politikai szempontból egyaránt igen különböző reformokról van szó, amelyek között valamiféle közösséget teremteni — legalább is az első pillanatra úgy tűnik — csak formális szempontokból lehetséges. Mert hiszen mi közösség állhat fenn a Gracchusok reformjai ós a szovjet kolhozrendszer létrehozása között? A szerző mentségére rögtön hozzá kell tennünk, hogy ezzel maga is tisztában van, több ízben hangsúlyozza, mennyire eltérő gazdasági és társadalmi szituációkról és politikai kérdésekről van szó. Kissé tudatában van az összehasonlítás formális voltának is. Az eredmények azonban, amelyek ennek az összehasonlításnak az eredményeként előállnak, nem érdektelenek. Ezeket az eredményeket a könyv utolsó négy fejezete, III. ós IV. része tartalmazza. Ezekben előbb a reformok fő kritériumait veti össze, s azután általános elméletet akar kidolgozni az agrárreform számára. Először a reform előtti helyzetet vizsgálja, s itt közös vonásnak látja a statikus elemek'közül a magántulajdon uralmát, a föld koncentrálódásának magas fokát, a bérleti rendszer elterjedt voltát, az elmaradott kisüzemi kezelést alacsony technikai színvonallal, vagyon ós jövedelem igen egyenlőtlen elosztását. A paraszti osztály és a „középosztály" (a szerző fogalmait használjuk itt természetesen !) összefognak a felső osztály uralma ellen, bár különböző célokkal. Az előzmények dinamikus elemeinek vizsgálatából (a gazdasági életben és az osztályviszonyokban beállott változásokat, gazdasági ós politikai válságokat foglalj a így össze) pedig arra a következtetésre jut, hogy a földreform általában valamilyen gazdasági válsággal kapcsolatban jelentkezett, s esetleg éppen egyik célja énnek a válságnak a megoldása volt. Vagy pedig ez a válság teszi parancsoló szükséggé a reformot, mert az uralkodó osztály vagy osztályok így könnyebben hajlanak a reformra, abban a reményben, hogy így biztosíthatják érdekeiket. Minél mélyrehatóbb ez a válság, annál szükségesebb és annál radikálisabb a reform. Ami az agrárreformok céljait illeti, Túrna úgy látja, hogy a fő cél általában politikai jellegű: a reformerek bizonyos csoportok (mondhatnánk osztályok) támogatását kívánják megnyerni, megteremteni vagy éppenséggel helyreállítani a politikai stabilitást, igazolni saját uralmukat, s létrehozni a demokráciát. A gazdasági és társadalmi kórdé-