Századok – 1968
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Szemjonov J. I.: A „társadalmi organizmus” kategóriája és jelentősége a történettudományban. 191
192 JU. I. SZEMJONOV is. A világtörténelem ily módon nemcsak térben tagolódik szét egyes társadalmi organizmusok történetére, hanem időbe/i is. Az egész emberi társadalom fejlődése nem néhány öröktől fogva egy és ugyanazon társadalmi organizmus fejlődéséből tevődik össze, hanem nagyszámú, térben és időben egymás mellett fénnállt társadalmi organizmusok keletkezésének, fejlődésének és eltűnésének folyamatát foglalja magába. Éppen ebből vonta le sok Marx előtti szociológus és történész azt a következtetést, hogy a világtörténelem ugyanazon folyamatok örök ismétlődése, körforgás. A történeti anyag azonban összességében' — szemléletesen tanúsítva a társadalom egészének fokozatos fejlődését — ellentmondásba került ezzel a következtetéssel. A világtörténelem fokozatos menetének empirikus felismerése fejeződött ki a világtörténelemnek néhány alapvető korra való felosztásában: ősközösségi-, ókori keleti-, antik-, közép- és újkorra. így alakult ki az egyik feltétele annak, hogy a továbbiakban a sokféle társadalmi organizmust besorolhassák néhány alapvető, a fejlődés szintjében egymástól különböző típusba vagy formába. És ez már jelentős előrelépés volt azon felfogás felé, mely a világtörténelmet egységes törvényszerű folyamatnak tekintette. A társadalom általános fogalmának megalkotása nélkül nem lehetett volna felismerni, hogy a világtörténelem egységes, törvényszerű folyamat. A Marx előtti szociológusok is nem egyszer megpróbálták kidolgozni ezt a fogalmat, amelyben tükröződhetett volna általában mindaz, ami kivétel nélkül valamennyi társadalmi organizmusra jellemző, s melyben kifejeződhettek volna bármely társadalom lényeges ismertetőjegyei. Ezt a fogalmat azonban úgy alkották meg, hogy egyszerűen elvonatkoztattak mindazoktól az ismertetőjegyektől, amelyek megkülönböztetik az egyes társadalmi organizmusokat egymástól, és végeredményben egy olyan „üres" absztrakcióhoz jutottak, amelynek tudományos értéke nincs. Ennek a társadalomról alkotott fogalomnak az ürességéről, tartalmatlanságáról ragyogó és mély kritikát adott Lenin „Kik azok a »népbarátok« és hogyan hadakoznak a szociáldemokraták ellen?", valamint „A narodnyikizmus gazdasági tartalma és bírálata Sztruve úr könyvében" c. munkájában.2 A történelemről alkotott nézetekben bekövetkezett fordulat a történelem materialista felfogásának kialakulásával kapcsolatos. Marx ós Engels a társadalmi viszonylatok mérhetetlen sokféleségéből kiemelték azokat, amelyek — minthogy az emberek akaratától és tudatától függetlenül keletkeznek és léteznek — meghatározzák végeredményben az összes többit, meghatározzák az adott konkrét társadalom egészének természetét. Ezek az alapvető fundamentális, bázis viszonyok — a termelési, társadalmigazdasági viszonyok. Marx és Engels azzal, hogy kimutatták: a termelési viszonyoknak néhány alapvető formájuk van, és ezek mindegyike a termelőerők fejlődésének meghatározott szintjével függ össze, a társadalmi organizmusok végtelen sokféleségét néhány alapvető típusba, formába vonták össze. „Az anyagi társadalmi viszonyok elemzése — írta V. I. Lenin — nyomban lehetővé tette, hogy észrevegyék az ismétlődéseket ós a szabályszerűségeket, és általánosítsák a különböző országok viszonyait egy alapfogalomban, a »társadalmi formáció« alapfogalmában. Csak ez az általánosítás tette lehetővé, hogy a társadalmi jelenségek leírásáról (és az eszmény szempontjából való elbírálásukról) áttérjenek e jelenségek szigorúan tudományos elemzésére, amely pl. azt emeli ki, ami az egyik kapitalista országot a másiktól megkülönbözteti, és azt vizsgálja, ami valamennyiben közös."3 A „társadalmi-gazdasági formáció" kategóriája magában foglalja egyrészt az adott típushoz tartozó valamennyi társadalmi organizmus alapvető azonosságát, másrészt azokat a lényegi, minőségi különbségeket, amelyek a különböző típusokhoz tartozó társadalmi organizmusok között fennállnak. Ami a konkrét társadalmi-gazdasági formációk fogalmait illeti (feudális, kapitalista stb.), mindegyik, tükrözve az adott típushoz tartozó valamennyi társadalmi organizmus közti alapvető közösét, kifejezi egyben valamennyinek a belső lényegét is. Bármely konkrét társadalmi-gazdasági formáció, bár magában foglalja, ami az adott típusú társadalmi organizmusokban közös, lényeges, a valóságban reálisan csak konkrét társadalmi organizmusokban áll fenn. Rajtuk kívül nincs reális léte. És viszont: az egyes társadalmi organizmusok nem egyebek, mint valamely társadalmi-gazdasági formáció konkrét-történeti létezési formái. „Az általános — hangsúlyozta Lenin — csupán az egyesben, az egyes által létezik. Minden egyes (így vagy amúgy) általános."4 Mivel csak a jelenségekben létezik, azok lényegót jelenti, az általános rejtve van bennük. Ezért az általános gondolati elkülönítése az egyestől, az általános kiemelése „tiszta" formában, vagyis úgy, ahogy csakftudatunkbanlétezhet, fontos lépés a megismerés útján. ! Uo. 122-132., 399. 1. ' Uo. 126. 1. ' V. I. Lenin Müvei. 38. köt. Bpest, Kossuth Kiadó. 1961. 349.1.
