Századok – 1968
Közlemények - Kubinszky Judit: Adalékok az 1883. évi antiszemita zavargásokhoz. 158
Kubinszky Judit: Adalékok az 1883. évi antiszemita zavargásokhoz Az 1880-as évek úgy élnek a köztudatban, mint a boldog békeidő, a háborítatlan nyugalom évei. Nem kis meglepetés éri tehát a kutatót, ha a korszak forrásanyagát forgatja. Tankönyveink, összefoglaló munkáink Tisza Kálmán kormányzatának ezt az évtizedét a nyugalom — esetleg a viszonylagos szócskával meggyengített nyugalom — periódusának nevezik. Katus László értékes tanulmánya1 rávilágított ugyan arra, hogy az évtized első felében Horvátországban erős népmozgalmak voltak, ez a megállapítás azonban kevéssé J befolyásolta a korszakról kialakult képet, hiszen nem szorosan Magyarország területéről volt szó. De a „béke-korszak" képe akkor is megváltozik, ha a Magyarország területén lezajlott mozgalmakat vizsgáljuk. A forrásanyagból mozgalmas kép alakul ki előttünk a 80-as évekből is. A levéltári anyagban számos tüntetésre, zavargásra, a katonasággal való összeütközésre utaló adatot találunk. Ezek a mozgalmak merőben más jellegűek voltak mint a kiegyezés korabeli vagy a 90-es évek megmozdulásai. A 80-as évek elején érte el tetőpontját az antiszemita mozgalom. A mozgalomnak e reakciós jellege is hozzájárulhatott ahhoz, hogy történetírásunk csekély figyelemre méltatta e kevésbé nyugalmas évek mozgalmainak történetét. Napjainkban inkább az irodalmat foglalkoztatja az e mozgalmak gyújtópontjává vált 1 Tiszaeszlári-per kérdése. Kutatásaink során az a vélemény alakult ki bennünk, hogy ekkor a magyar társadalom fejlődését jelentősen befolyásoló folyamatok alakultak ki. Ezeknek a folyamatoknak a feltárásához kívánunk hozzájárulni az alábbi iratok ismertetésével ós elemzésével. * Az 1882—84-ik évi antiszemtia zavargások gyökerei a megelőző évtizedek gazdasági-társadalmi fejlődésére, az elmaradott, függő helyzetű agrárország polgári átalakulásának konfliktusaira nyúlnak vissza. Ez a rövid közlemény nem alkalmas arra, hogy társadalmi fejlődésünk e rendkívül bonyolult és tudományosan még kellőképpen fel nem tárt folyamatait akárcsak vázoljuk is. Csupán néhány jellemző vonásra szeretnénk rámutatni. Ismeretes, hogy Magyarországon a feudalizmus hosszantartó uralma, a Monarchiában elfoglalt függő helyzet miatt a tőkés viszonyok későn fejlődtek ki. A gyenge burzsoázia a polgári átalakulást megalapozó 48-as forradalomban képtelen volt a vezető szerepet betölteni, helyét a ftözépnemesség foglalta el a politikai életben. A polgári forradalommal együttjáró gazdasági változásokban már nem vállalt ilyen tevékeny szerepet a magyar középnemesség. Az új tőkés burzsoázia túlnyomó részt a hazai és bevándorolt német és zsidó polgárság soraiból került ki. A kapitalizmus győzelme, a burzsoázia uralomra kerülése minden országban kiváltotta a hanyatló, pusztuló rétegek feudális vagy utópista kispolgári színezetű reakcióját, a hűbéri vagy kispolgári antikapitalizmust. E megnyilvánulások klasszikus példáit Franciaországban találhatjuk meg, amint erre aKommunistrf Kiáltvány rámutatott. Ahol nemzeti burzsoázia volt, ott a hanyatló rétegek reakciója antikapitalista formát öltött, ahol idegen volt, ott a reakció nemzeti ellentétekkel kapcsolódott össze. Nálunk 1 Katus László: A Tisza-kormány horvát politikája és az 1883. évi horvátországi népmozgalmak. Századok, 1958. 644-684; 1959. 303-334. 1.
