Századok – 1968
Közlemények - Le Goff; Jacques: Van-e Annales-iskola? 145
VAN-E ANNALES-ISKOLA? 147 specializálódás, hanem az önkényes szétszabdalás ellen."4 Az Annales kezdettől fogva főleg háromféle szétválasztás ellen viselt hadat, ós e küzdelme az utóbbi években csak erősödött. Az első szétválasztás az volt, amely a múlt történetének vizsgálata a „régi, bevált módszerek" segítségével, a „jelenkori társadalmak ós gazdasági rendszerek" tanulmányozása közé próbált éket verni. Az első óv végén, 1930. január 16-én, a szerkesztők ismét leszögezték, hogy a folyóiratnak „egyre határozottabb szándéka a jelenkori tények vizsgálatához fogni, amelyek a múlt tényeinek megértéséhez, sőt ismeretéhez is nélkülözhetetlenek".5 S midőn az Annales 1961-ben bejelentette a közös vizsgálatokhoz, ankétokhoz való visszatérést („retour aux enquêtes"),6 Fernand Braudel mindenek előtt azt a feladatot tűzte ki, amely ma nehezebb, de szükségesebb is, mint valaha, hogy az Annalès a „jelen történetéről" kezdeményezzen ankétot, arról, hogy milyen módszerekkel lehet a jelenkor történetét kiemelni a zsurnalizmusból vagy az események puszta halmazából ós beilleszteni a tudományos, hiteles történetírás oszthatatlan egészébe. A második szétválasztás (régi kifejezéssel, amelynek jelentése napról-napra jobban módosul) ún. „civilizált" társadalmak vizsgálatát különböztette meg azon társadalmakétól, amelyeket, jobb megjelölés híján, „primitív" vagy „exotikus" társadalmaknak szoktunk nevezni.7 Az Annales viszont a háború előtt is, után is, igyekezett különösen 'André Varagnac ösztönzésére, a folklórt és a történelmet párbeszédre bírni.8 Nemrég, 1964-ben pedig Claude Levi-Strauss művéről kezdeményezett vitát, amely széles fronton szembesítette egymással az etnográfiát és antropológiát az egyik, ós a történelmet a másik oldalon.9 A harmadik fajta szétválasztás a történelmet a szomszédos testvér-,tudományoktól szokta elszigetelni. Ez utóbbiak közül kettő: a régészet és a földrajz azonnal fontos helyet kapott az Annales érdeklődési körében. 1939 előtt meglehetősen ritka dolog volt már, hogy egy törtónészfolyóirat ily nagy mértékben megnyissa hasábjait a régészet előtt, a régi korszakokat illetően, amelyekben pedig a régészet fontosságát elismerik. Albert Grenier, utóbb a római Francia Régészeti és Történelmi Iskola igazgatója, ezt írta 1936-ban: „Egy olyan régi kultúrájú országban, mint a mienk, a föld birtoklása és megművelésének módja képezi a történelem alapját. S bármily messzi is megyünk vissza írott forrásaink segítségével e témakörben, mindig olyan viszonyokra lelünk, amelyeket, e források szerint, korábbi viszonyok és feltételek alakítottak ilyenekké. A tulajdon és a mezei munka szervezete nálunk valóban jóval régebbre megy vissza, mint a történelem. Azon korszakok pedig, amelyek már történelminek tekinthetők, e kérdéseket illetően, amelyek figyelemre nem méltónak minősültek, semmi biztos tanúságot nem hagytak ránk. E hallgatás persze nem csökkenti érdeklődésünket. Ellenkezőleg, csak fokozza. Szövegek híján másutt keresünk tájékozást. S azon hosszú korszakokból, amelyek alatt még hallgat a történelem, egy forrásunk marad: a régészet."10 Az Annales sohasem volt hajlandó a történelmi dokumentációt az írott szövegekre korlátozni. Sosem volt hajlandó utánozni azon történészek hallgatását, akik elnémúlnak, midőn nincs szöveg a kezükben. Aki a történelmet a szövegek koncentrációs világába akarja bebörtönözni, az nemcsak szűk kalodába zárja, hanem össze is szorítja azt, a kultúra egy felületi rétegére korlátozza, megcsonkítja, deformálja, jogtalanul arisztokratizálja. Mi több, az Annales még ott is szívesen folyamodott a „régészethez", ahol a hagyományos történetírás úgy hitte, megelégedhetik a szövegekkel, tehát a középkor és újabb kor időszakában. 1965-ben mutatóba részleteket közölt azon nagy vizsgálat eredményeiből, amely a XI. és a XVIII. század közt elhagyott falvak problémájára irányult, fő kutatási témaként az elhagyott középkori falvak ásatásával Franciaországban, történelmi vonatkozásban Ruggiero Romano, régészeti vonatkozásban pedig Paul Courbin vezetése alatt, Jean Marie Pesez segítségével és lengyel régész-kollegák közreműködése mellett.11 Az Annales azonban, kezdettől fogva, a régészetnél is több érdeklődést mutatott a földrajz iránt, amelynek, a történelem számára, a testvér-tudomány szerepét kell vinnie. Franciaországban ennek már régi hagyománya van, de különösen a geográfusok 4 1929. 73. 1. »1930. 1-3. 1. • 1961, 421-424. 1. 71929 j 2 1 8 Vö. különösen 1935, 74-75. 1. '1964, 1085-1116. 1. " 1930,26-47.1. 11 1965, 216—290. 1. valamint e gyűjteményes munkát: Villages désertés et Histoire Économique, Paris, SEVPEN. 1965. 10*
