Századok – 1968
Közlemények - Le Goff; Jacques: Van-e Annales-iskola? 145
KÖZLEMÉNYEK Jacques le Gofj: Van-e Annales-iskola?* A mentegetőzés, amelyet az előadó, amolyan előzetes captatio benevolentiae keretében, hallgatósága elé szokott terjeszteni, ezúttal nem puszta formaságot képvisel. Valóban számos okom van arra, hogy elnézésüket kérjem. Először is a téma anyaga, amelyről Önök előtt beszélni szeretnék, roppant méretű: harminchét évfolyam egy sűrűn szedett, terjedelmes folyóiratból, amelynek célja mindig az volt, s ma méginkább az, hogy a gazdaság- és társadalomtörténet amúgyis széles körén túl az egész történelmet fogja át, a történelem teljességét tartsa szem előtt, sőt, a történelemmel együtt, az emberrel foglalkozó tudományok egész sorát is, abban a mértékben, ahogy azok egyre szorosabbá váló, szerves kapcsolatokat építenek ki a történelemmel. Azt is be kell Önöknek vallanom, hogy ha nem is szándékom, természet szerint, témámról úgy beszélni, mint a középkorban volt szokás a szentek életéről, bizonyára nem fogok elfogultság nélkül beszélni róla. Az Annales Sokkal nagyobb szerepet játszott saját szakmai fejlődésemben, és sokkal erősebb szálakkal kapcsolódik az École Pratique des Hautes Études Hatodik Osztályához, semhogy ne érezném magamat is szerényen bár, de mélységesen elkötelezettnek az általa vívott küzdelemben. De mi is lenne a történettudomány ilyen elfogultság és szenvedély nélkül? Csak vértelen árnya önmagának. Kénytelen voltam azt a megoldást választani, hogy a roppant témából, amit kell, feláldozom. Ebből némi egyenetlenség adódik. Több figyelmet szenteltem az 1929— 1949 közti időszaknak, mint az újabb éveknek, azóta. Részben azért, mert ez az időszak talán kevésbé ismert Önök előtt, ós mert a folyóiratokról, akár az emberekről, az első évek árulják el a legtöbbet. De részben azért is, mivel némi távlatból jobban megfigyelhetjük és helyükre tehetjük a dolgokat, még egy olyan folyóirat esetében is, amely nem óhajtja a múltat a legmaibb jelentől elválasztani. Ami az 1949-es határt illeti, azt később próbálom majd indokolni. Jobbnak tartottam, ha saját szavaim helyett sokhelyt magát az Annálest beszéltetem, azon kockázat árán is, hogy szövegemet elborítják az idézetek. De az Annales oly bőven szolgál sikerült formulákkal, s oly gyakran fogalmazta meg tömör mondatokban eszméit és céljait, hogy nagy önhittség volna részemről, ha az ott bátran, találó formában elhangzottakat saját, nehézkes szavaimmal próbálnám helyettesíteni. Mert hogy van-e Annales-iskola, az korántsem bizonyos. De hogy Annales-stílus létezik, az kétségtelen. Nekem csak hagynom kell, hogy szóhoz jusson. A legtöbb idézetet az Annales szerkesztői: Marc Bloch, Lucien Fèbvre, Fernand Braudel tollából veszem. Ez kissé ellenkezik az Annales kollektív, testületi szellemével. Úgy láttam azonban, hogy ők magát a folyóiratot is- jobban elkötelezték, mint más, többé-kevésbé alkalmi munkatársak. így hát nem valaminő személyi kultusznak engedtem itt, hanem azon óhajnak, hogy hiteleset tudjak nyújtani. Mondanivalómat az Annalesra korlátozom, hiszen témának már ez is hatalmas, de a francia történeti gondolkozást nem elsőnek, nem is egyedül az Annales irányította a teljes, globális történelem felé, bár igaz, hogy az Annales e kísérlethez összehasonlíthatatlanul szélesebb utat, nagyobb közönséget biztosított. Méltányos itt az úttörő érdemű Revue de Synthèse с. folyóiratot idéznünk, amely a máig eleven Centre de Synthèsehez * Előadás a Történettudományi Intézetben 1966 áprilisában. 10 Századok 1068/1—2
