Századok – 1968
Tanulmányok - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyar tudományszervezés első kísérletei. 90
KOVACHICH MÁRTON GYÖRCfV 133 új adatok által feltárt közjogi viszonyok az uralkodónak vagy a nemesi nemzetnek kedveznek-e majd? Ehhez a problémához kapcsolódik az Institutum sikertelenségének még egy előidézője, s ez Kovachich személyével kapcsolatos. Az intézethez fűződő elgondolások, s mindaz, ami a közönség elé kerül, az ő egyéniségének bélyegét viseli magán; a munkatársaknak, úgy látszik, Kovachich nem kívánt beleszólást engedni a munkálatok elvi irányításába. S így amint Kovachich adottságai a vállalkozás latinnyelvűségét, érdeklődési köre közjogi irányvonalát adják meg, úgy túl sokat akaró, ezért olykor kapkodó, irrealitásokba, tévedő egyénisége teszi a vállalkozást is irreálissá, olyan hatalmas, sokrétű feladatkört tűzve ki a meg sem alakult társaság elé, amely az adott körülmények között eleve sikertelenséget ígér. Ha az összegyűjtendő forrásanyag határait — akár történeti, akár közjogi téren mozogva — szűkebben vonja meg, s lia belőle csekélyebb számú kiadványt tervez: talán a kisebb feladatok lépésről-lépésre történő megoldása jobban sikerülhetett volna. így néhány — bár jelentős mennyiségű anyagot feltáró — valóban értékes kiadványával szemben a meg nem válósított tervek légiója áll. Kovachich azonban a tervek embere volt; ez érdeme és hibája is volt egyben. Az a körülmény, hogy az intézet Kovachich személyes vállalkozása, még egy vonatkozásban a fejlődés akadályául szolgált, s ez az, hogy személyének nem volt meg az a súlya, amely a nemesi társadalom szélesebb köreiben a vállalkozás iránt bizalmat ébreszthetett volna. Kovachich ekkor nem számít nemesnek; alsórangú, s pályáján nem haladó tisztviselő a kamarai levéltárnál. Korábbi vállalkozásai, mint a Merkur von Ungarn, nem arattak osztatlan sikert, sőt, konzervatív körökben — az ellene ekkor írott röpiratok folytán — inkább rossz hírbe keverték. Kísérlete, hogy 1790-ben a királykoronázásokról kiadott szöveggyűjteményét Lipót királynak ajánlja, ugyancsak balul üt ki, s ennek rossz hatását a nádor és az érsek pártfogása, úgy látszik, csak részben tudja ellensúlyozni. Ha törekvései megnyerik is olyan tudományos érdeklődésű főurak bizalmát, mint Széchényi vagy Skerlecz, olyan haladó gondolkozású értelmiségiek támogatását, mint Hajnóczy vagy Koppi, szélesebb körök csatlakozása egy általa irányított intézményhez az adott társadalmi-politikai viszonyok között nem várható. Fentiektől sok vonatkozásban eltérő körülmények eredménye az erdélyi tudományos társaság hosszabb élete, sikeresebb működése. Itt a vezetőrétegek — a társadalom némileg eltérő irányú fejlődése folytán — nemcsak magukévá teszik Aranka kezdeményeit, de részt vesznek a megalakuló egyesületek életében is, sőt maga a gubernátor vállalja a vezetőszerepet. Emellett a sokoldalúbb célkitűzések és a magyarnyelvűség szélesebbkörű társadalmi bázis megteremtését teszik lehetővé. Maga a Kéziratkiadó Társaság viszonylag keveset produkál, de a Nyelvművelő Társaság eredményesen iktatja célkitűzései közé a történeti anyaggyűjtés, feldolgozás munkáját is, s ez a munka itt sokkal inkább társasági tevékenység, mint Kovachich intézetében, ahol valóságos szervezet nem, csak munkatársak laza együttese képes kialakulni. Az intézményes támogatás hiánya, a társadalmi bázis által nyújtott reális lehetőségeken való túllépés, Aranka személyének (akire a szervezkedés itt is túl nagy mértékben épül rá) bizonyos korlátai azonban végül Erdélyben is a társaságok működésének megszűnéséhez vezetnek.114 114 Uo. 75—77. 1.
