Századok – 1968

FIGYELŐ. Bölöny József: Pihent szemmel — az olvasó érdekében I. 1263

FIGYELŐ 1271 quantité negligable — nem „elhanyagolható tétel", hanem elhanyagolható mennyiség; gyakrabban: elhanyagolható tényező. Qui bene distinguit, bene docet — nem „szószerint: aki jól határoz meg, az helyes útmutatást ad, vagyis a törvény szellemének megfelelően kell eljárni", hanem: aki jól különböztet, jól tanít (mert nem a látszat szerint ítél). quod Deus avertat — nem „addig az Isten mentsen", hanem: amitől Isten mentsen; ne adj'Isten ! Isten őrizz ! quod fuit probatum — nem „amit állítottam", hanem ami ki volt próbálva, sabbesztekli — nem „ünnepélyes alkalomkor hordott kalapszerű fejfedő", hanem a szombat (sábesz) esti zsidó szertartásokon hordott háromszögletű, sapkaszerű fejfedő. Sa Majesté, l'empereur et roi Napoléon — nem „Napóleon császári és királyi ő fensége", hanem Őfelsége Napóleon császár és király. Senatus Populusque Bomanus — „a szenátus és a római nép". Betű szerint helyes. így, nagy kezdőbetűkkel írva, azonban az egész római állam (birodalom) hivatalos elnevezése. Serenissime — nem „Őfelsége", mégkevésbé „Őnagysága" (ugyanannak a regénynek ugyanannál a kiadónál megjelent újabb kiadása), hanem valahol a kettő között: Főméltóságod ; Fenséged, mint kisebb uralkodók címe, illetve megszólítása. servitus - nem „kötelezettség", hanem szolgalom, statuspolitica — nem „államtudomány", hanem állampolitika, straniera — nem „idegen", hanem idegen nő. sui generis — nem „saját fajtájú, külön fajta", hanem sajátos; különleges; egyedi. superflua cautela — nem „bőséges záradék" (!!?), mégcsak nem is „előzetes biztosítók" ( ! !) (ugyanannak a regénynek ugyanannál a kiadónál megjelent újabb kiadása), sőt, mégcsak „felesleges kikötés" sem (a legújabb, 1967-es kiadás), hanem felesleges óvatosság (superflua cautela non nocet — a felesleges óvatosság nem árt). szekretárius — nem „titkári hivatal, titkárság", hanem titkár, szeminárium — nem „papképző főiskola", hanem papnevelő intézet. szoliter — nem általánosságban „drágakő", hanem magányosan foglalt nagy brilliáns. tabuláris prókátor — nem „ítélőtáblai helyettes elnök" (sic ! !), hanem a királyi vagy báni tábla előtt vizsgát tett ügyvéd. Très faciunt collegium — jelentése nem annyi, hogy „hárman testületet alkotnak", hanem hogy hárman alkotnak egy testületet; azaz legalább 3 tag szükséges ahhoz, hogy egy testület (jogi személy) keletkezzék. Római jogi szabály. ultramontán — nem általában „szélsőségesen túlzó", hanem annak a szélsőséges katolikus álláspontnak a híve, amely minden kérdésben Rómára, tehát a „hegyeken túlra" tekint. unitus pópa — nem „unitárius pap" (sic ! !), hanem görög egyesült, azaz görögkatolikus pap. venticento — nem „а XX. sz." olaszul, hanem kétezer ( ! !). II Venticento sem a XX. századot jelenti, hanem a XXXI. századot ! A XX. század: il Novocento ( ! !), vagy il secolo ventesimo. vétójog — nem a „képviselők, küldöttek tiltakozási joga a gyűléseken", hanem ее. a jog, mellyel gyakorlója végleges — abszolút vétó — vagy felfüggesztő hatállyal — szuszpenzív vétó — megakadályozhatja egy határozat keletkezését, illetve érvényesülését. viribus unitis — helyes magyar fordítása nem a betű szerinti „egyesült erőkkel", hanem egyesült erővel. Ferenc József jelmondata. Vive la Nation! — helyes fordítása ugyancsak nem a betű szerinti „éljen a nemzet!", hanem: éljen a haza! Ahogyan az ékezet elhelyezésén kívül is van némi különbség a két állat, a veréb és a véreb között, ugyanúgy a helyhatóság és a helytartóság, a kormányszék és a törvényszék, az engedmény és az engedély, az unokatestvér és a mostohatestvér, a csalatkozhatatlanság és a csalhatatlanság, a sérthetetlen és a sértetlen, a joggyakornok és a joghallgató, az alkirály ós a király, a tényező és a tétel, az állampolitika és az államtudomány, a szabály, rendelet és a szabályrendelet, a szekretárius és a szekretariátus, az unitus ós az unitárius között is olyan lényegbevágó az értelmi különbség a hangzásbeli hasonlóság mellett, hogy ennek figyelmen kívül hagyása elferdíti, sőt értelméből kiforgatja a magyarázott szöveget. Az olvasó szemével is megállapítható tehát, hogy a pongyolaság mellőzése és a szabatos kifejezések helyes alakban és megfelelő helyen való használata nemcsak az olvasó érdekében áll, hanem legalább ennyire a szerzőében és a kiadóéban is. (Folytatjuk)