Századok – 1968

FIGYELŐ. Bölöny József: Pihent szemmel — az olvasó érdekében I. 1263

FIGYELŐ 1267 hogy „1898-tól 1902-ig és 1912-től 20-ig a parlament elnöke". A szintén kétkamarás francia parlament két elnöke közül Deschanel a képviselőház elnöke volt. Ezekből ós a hasonló hibaforrásokból merít minden magyarázó jegyzet: „országgyűlési elnöknek" tüntetik fel Ghyczy (hibásan: Ghiczy) Kálmánt, Kemény János bárót; „az 1848-as népképviseleti országgyűlés elnökének" Pázmándy (hibásan: Pázmány!) Dénest és 1872—78 „az országgyűlés alelnökének" Bánó Józsefet; „több ízben a francia parlament elnökének" Brissont, súlyosbítva azzal, hogy ugyanazon az oldalon nagy költőnk ugyanannak az újságcikkének a jegyzete helyesen nevezi Doumer-t „a képviselőház elnökének", ha el is hallgatja, hogy később, mint köztársasági elnök, merénylet áldozata lett. „1906. II. 19-én ... a parlament elnöke megtagadta a parlamentet feloszlató királyi határozat felolvasását", holott a királyi leirat felolvasását Rakovszky István, a képviselőház alelnöke tagadta meg; „Tisza István gróf ... az, országgyűlés elnöke. . .", holott ő is csak a képviselőház elnöke volt s nem egyúttal a főrendiházé is. (Egyedül Szlávy József volt mindkét Ház elnöke, de ő sem egyszerre.) Palóezy Lászlót „az 1861-es országgyűlésen korelnöknek választották". Ez már kettős tévedés. A korelnököt ti. nem választják, hanem — amint a neve is mutatja — mindig az illető Ház legidősebb tagja; Palóezy sem az „országgyűlésnek" volt továbbá korelnöke 1861-ben, hanem csak az országgyűlés képviselőházának. Weiss Manfréd bárót a király 1916-ban felsőházi taggá nevezi ki, mondja egy névmutató. Ismét kettős hiba: 1918-ig ti. főrendiházunk volt s csak 1927-től felsőházunk, 1916-ban pedig nem volt Weiss Manfréd „báró", mert csak már mint főrendiházi tag lett 1918-ban báró. Találunk azonban ennél jóval súlyosabb tévedést is: „Majláth György (1786—1861) a felsőház elnöke" — tehát még több mint fél századdal korábban. Vagy: „1926. nov. 11. A felsőház visszaállítása (az 1926: 22. tc.)". Válogathatunk a helyes kifejezésekből: az országgyűlés kéttáblás rendszerének felújítása (a törvénycikk szavaival), vagy: az országgyűlés második kamarájának visszaállítása, vagy: felsőház szervezése, — csak az nem állítható vissza, ami még nem volt. I. Ferdinánd nem „nómet-római császár" volt, amikor 1526-ban magyar királlyá választották, hanem csak a testvéröccse volt az akkori császárnak, V. Károlynak, kinek lemondása után csak 1558-ban, tehát egy emberöltővel később koronázták császárrá. Épp ily kevéssé volt azonban „az első Habsburg-király a magyar trónon" hanem már a harmadik. Az első ti. Albert volt, több mint két századdal korábban. Károlyfehérvár nevet Gyulafehérvár „a várat 1715—1735 közt újjáépíttető III. Károly császártól kapta", olvassuk egy magyarázatban. Minthogy azonban III. Károly császárt az újjáépítés elvégzésében némi technikai akadály gátolta, az ti., hogy már 827 évvel az újjáépítés megkezdése előtt meghalt, III. Károly magyar király volt kénytelen pótolni a mulasztását elődjének a császári trónon, kit ő — két híres Károly után — 823 évvel később követett VI. Károly néven. Jellemző példa annak a divatból kimenni nem akaró szóhasználatnak a fenti felületességen túlmenő helytelenségére is, amely a magyar királyokat ebben a minőségükben is császároknak nevezi. „Osztrák császárok" a császárság megalapítása előtti évszázadokban: 1. I. Lipót nem „osztrák császár" volt, amint egy névmutató állítja, hanem németrómai császár. Az osztrák császári címet ti. pontosan száz évvel a halála után vette csak fel szépunokája és hetedik utóda a császári trónon: II. Ferenc. Rádupláz erre a hibára egy „második, javított kiadás" név- és címmutatója: a helyes szöveggel szemben két helyen tüntetve fel I. Lipótot „osztrák császárnak", míg a következő sorában II. Lipótot már csak császárnak nevezi, közelebbi megjelölés nélkül. 2. II. Ferdinánd mégkevésbé volt „1598-tól osztrák császár" ( ! !), hanem ugyancsak nómet-római császár, mert őt már pláne 206 esztendő választotta el akkor az osztrák császárság későbbi megalapításától. 3. I. Ferenc (1708 —1765) mégis túltett még rajta is, mert még nála is kevesebb alappal lehetett „osztrák császár, aki 1736-ban nőül vette Mária Teréziát", mert akkor még csak a toszkánai nagyhercegség várományosa volt. A következő évben lett nagyherceg, 1745-ben császár, de akkor sem osztrák, hanem német-római. Nemcsak azért nem, mert az előbbi címet csak az unokája vette fel 1804-ben (I. Ferenc osztrák császár tehát nem 1708—1765 élt, hanem 1768—1835), hanem azért sem, mert házasságkötésekor az apósa volt az osztrák uralkodó, annak halála után, 1740-től pedig a saját felesége. 4. Mária Terézia sem volt azonban „osztrák császárnő", hanem csak az osztrák örökös tartományok uralkodója (főhercegnője), mert a császári címet neki is csak az unokája vette fel. 5. II. József sem volt még mindig „osztrák császár", mert neki is csak a második utóda vette fel ezt a címet.