Századok – 1968
FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 1232
1224 FOLYÓIRATSZEMLE 1245 vesztek, mert tudomásulvételük után éppen a foglyok érdekében megsemmisítették. 1943 második felétől megszervezték a leginkább veszélyeztetett foglyok szökését. Igyekeztek együttműködni a partizánokkal, de a londoni lengyel kormány irányítása alatt álló Honi Hadsereggel nem sikerült együttműködést teremteni, mert az csak lengyelekkel volt hajlandó kooperálni. 1944 végén tervet dolgoztak ki fegyveres felkelésre, ennek azonban nem volt kilátása a sikerre, nem is került rá sor, többek között a vezetők más táborokba való elszállítása miatt. — ELEGIUSZ KozbOWSKi: A belgiumi lengyel kommünároh történetéhez (506 — 514. 1.) belga levéltárakból hoz adatokat a Párizsi Kommün leverése után Belgiumba menekült lengyelek sorsáról. — ANDRZEJ FELIKS GRABSKI: Néhány gondolat a Marokkában levő lengyel lovagokról (515 — 517. 1.) A. Dziubinskinak a folyóirat 1966. 3. számában megjelent cikkéhez (ld. Századok 1968. 1 — 2. sz. folyóiratszemléjét) hoz új adatokat: néhány más lengyel lovagról is tudunk, akik a portugál hadseregben harcoltak s nemcsak Magyarországon keresztül kerültek ide. — ADAM GÁLOS ismerteti a közös osztrák-magyar minisztertanács Komjáthy Miklós által kiadott 1914—18-as jegyzőkönyveit (573 — 575. 1.). — N. ZEITSCHRIFT FÜR GESCHICHTSWISSENSCHAFT 1967. 2. szám. — WALTER SCHMIDT: Történettudomány és történeti tudat (205 — 223. 1.) megállapítja, hogy míg a francia forradalom eszméi egy inkább statikusan, mint dinamikusan felfogott természet jogelméleten alapultak, a forradalmi munkásmozgalmat kezdettől fogva erős történeti szemlélet jellemezte. Ebből érthetővé válik a történettudomány nagy szerepe a munkásosztály tudományos politikájának és taktikájának kidolgozásában. Ezenkívül a történeti ismeretek és felismerések tudatformáló funkciójánál fogva is fontos a történettudomány a munkásosztály számára. A továbbiakban a cikk a történeti tudat fejlődésének egyes fokozatait vizsgálja, és foglalkozik a nyolc kötetes német munkásmozgalom-történet tudatfejlesztő hatásával, valamint az ifjúság helyes történeti tudata kialakításának feladataival. — WALTEE KBAUSE a Német Szocialista Egységpárt VI. kongresszusával kapcsolatban a Német Demokratikus Köztársaság különböző pártjai együttműködésének történeti tapasztalatait elemzi (224—239. 1.). I— SZERGEJ IVANOVICS TJULPANO v : A Németországi Szovjet Katonai Közigazgatás szerepe Németország demokratizálásában (240—252. 1.) a nyugati hatalmakéval egyidőben, 1945. június 5-én létrehozott NSzKK tevékenységét tekinti át. Bár a szövetségesek kimondták nemcsak a fasiszta államapparátus, hanem az egész német nép bűnrészességét a más országok ellen végrehajtott katonai agresszióban és pusztításokban, a NSzKK gyakorlatilag nem mint legyőzött, hanem mint a fasiszta uralom alól felszabadított néppel bánt a németséggel. Tevékenységében szorosan összefonódott az új hatalmi szervek megteremtésének ós a régi államapparátus szétzúzásának feladata. Még az 1945. szept. 20-án kiadott 1. sz. ellenőrző tanácsi törvény hatályon kívül helyezte az összes fasiszta jellegű törvényeket, utasításokat ós rendeleteket. A nácitlanításnak a szovjet övezetben történt erőteljes végrehajtására jellemző, hogy míg itt 1947. január l-ig az SS 26 351 bebörtönzött tagja közül 10 119-et vontak felelősségre és 10 063-at ítéltek el, az amerikai megszállási övezetben a megfelelő számok: 25 382 — 186—182. A demokratizálás folyamatába a NSzKK sikerrel vonta be a Szabad Németország Nemzeti Bizottsága, a Német Kommunista Párt és más demokratikus szervezetek tagjait is. A NSzKK — a nyugati megszállási övezetek katonai közigazgatásával ellentétben — nem hagyta érintetlenül a német imperializmus gazdasági âlapjait, s tevékenységét az élet minden területére kiterjesztette. A szovjet demokratizálási politika sikerét bizonyítja, hogy a földreformot, a monopóliumok hatalmának felszámolását maguk a német önkormányzati szervek hajtották végre. Alig egy évvel a fegyverletétel után a demokratikus viszonyok Németország keleti részében már annyira megerősödtek, hogy a szovjet megszálló hatóságok engedélyezték a községi, majd a kerületi és tartományi választásokat is. — JOHANNES GLASNECK: Németország török politikája és a Szovjetunió elleni támadás (253 — 259. 1.) a Kemál Atatürk 1938 novemberében bekövetkezett halála után a török politikában német hatásra bekövetkezett szovjetellenes fordulatot kíséri figyelemmel. Törökországot 1940 közepén a szovjetellenes (Bakui olajmezők), 1940 végén az angolellenes (Szuezi-csatorna) támadás potenciális részvevőjeként tartották számon német oldalon. A német politika legnagyobb sikere Törökországgal kapcsolatban az 1941. június 18-án megkötött barátsági és megnemtámadási egyezmény, amely része volt a szovjetellenes támadás politikai előkészítésének. A török politika Szaracsoglu külügyminiszter útján kísérletet tett szovjetellenes imperialista egységfront létrehozására is. Ennek a politikának keretébe tartozott Hess angliai küldetése. A németek a Szov-25 Századok 1968/5-6
