Századok – 1968
Tanulmányok - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyar tudományszervezés első kísérletei. 90
116 V. WINDISCH ÉVA nagyobbra nem vágyó lélek tart vissza attól, hogy a nemzet dicsőségén munkálkodjunk. Itt az idő, hogy Lipót király útmutatásával — aki az etruszkokat, (ti. a toszkánokat), cseheket is támogatta törekvéseikben — meginduljunk, s első feladatunk, hogy hazai állapotainkról szerezzünk teljes ismeretet, megcáfolva a külföldet, amely Magyarországot örökös kulturálatlansággal vádolja. Ez a második tervezet már szerényebb kereteket tűz ki, mint az Institutum. Mindössze egy tisztviselő az — nyilván maga Kovachich — ,' aki az egész gyűjtő és másoló munkát összefogja, mindaddig, amíg szervezett anyagi alapok megteremtése lehetővé nem válik. A tudományos célkitűzések a két tervezetben lényegükben azonosak; a népművelésre vonatkozó megjegyzés — amely talán Aranka hatására került a szövegbe (akinek munkálataira Kovachich hivatkozik is) — nem másítja meg a tervek részleteit, sem a kiadandó gyűjtemények tárgyát, sem nyelvét tekintve. Új elem a tervezetben a cseh és lengyel példára való hivatkozás — bár a lengyel Dogielre Kovachich már az Institutumban is utalt. 4. Tervezetei hatását — mint Kazinczynak is írta — Kovachich levelek, kérvények írásával, személyes kapcsolatok létesítésével igyekezett fokozni. Institutum című művét megküldte a kamarának is. Annak érdekében, hogy az intézet az ő halála után is fennmaradjon, s hogy elérhessük a nálunk e tekintetben jóval előbbrehaladt külföldet, a kamara anyagi támogatását kérte. Hivatkozott Sambucusra, Pergerre, akiknek működését a kamara rendes évi díjazással mozdította elő.42 Balassa Ferenc horvát bánhoz, úgy látszik, még az Institutum megjelenése előtt fordult Kovachich. Bejelentette, hogy a tudományos világból mintegy nyolcan — a neveket nem sorolja fel — megalapították az Institutumot, de nehogy ez is kívánság maradjon, mint a magyar nyelvrhűvelő társaság, törekvéseiket egyelőre nem kívánták közhírré tenni, s magánúton szerveznek tagokat: születés és méltóság folytán kiváló férfiakat és tudósokat. Felkérte Balassát is a csatlakozásra.43 A készülő programról Széchényi Ferenc is tudomást szerez, s örömét fejezi ki, hogy Kovachich szerepet szánt neki terveiben, — nyilván kéziratgyűjteménye felhasználását értve ezen. Széchényi nemcsak arra vállalkozik, hogy oklevélmásolatainak gyűjteményét lemásolásra átadja, hanem szívesen vállalja a másolást végző írnokok díjazásához való hozzájárulást. Ugyanakkor Kovachich tevékenységét saját gyűjteménye gyarapítására is fel kívánja használni: kéri Kovachichot, bármit másoltat, számára is írassa le egy példányban.44 Koppi Károly, a haladó gondolkodású piarista történettudós, a világtörténet tanára az egyetemen, 1790-ben a szabad királyválasztásról szóló röpirat szerzője, aki még kéziratban olvassa az Institutumot, s lelkesen támogatja Kovachich terveit, találkozást hoz létre Teleki József és^ Kovachich között, hogy Kovachich személyesen adhassa át művét.45 Ferenc főhercegnek egy kihallgatáson Kazinczy adja át az Institutumot, utalva arra, hogy a főherceg egyszer óhaját fejezte ki a régi törvé-42 Kovachich fogalmazványa, 1791. júl. 23. OSzK. Kt. Fol. Lat. 141. f. 117. Nincs tudomásunk arról, hogy a kamara támogatta volna az Institutumot. 43 Kovachich fogalmazványa, k. n. Uo. f. 161. 44 1791. márc. 1. K. Lev. VII. köt. f. 82. 45 K. Lev. VII. köt. ff. 30—31.
