Századok – 1968
Történeti irodalom - Történelmi olvasókönyv V. Forrásszemelvények (Ism. Petrik János) 1194
1194 TÖRTÉNETI IRODALOM 1162 kérdést részletesen kifejtse, így érthető, ha az odavetett mondat elnagyolt, hiszen a kérdésnek semmiképpen nem lényege, hogy ,,a telepesek új hazájukban jobb helyzetbe kerültek, mint aminőben azelőtt éltek". Ez a megfogalmazás így vonatkozik azokra a magyarországi jobbágyokra is, akik elhagyták régi lakóhelyüket és régi földesurukat, hogy jobb megélhetést keressenek maguknak az addiginál. — Pontatlan a 90. oldalon is a fogalmazás. Ebből a járatlan olvasó aligha érti, hogy a kőtemplomos „földesúri falu" azonos azzal, amelyben a birtokos udvara volt, ahol egyidőben a birtokos és családja ólt, szemben azzal a fatemplomos „jobbágyfaluval", amelyik ugyancsak földesúri falu, de nem ott lakott az uraság. — Az tény, hogy az 1498. évi 41. tc. a kilenced fizetésére kötelezte a földesúri városokat. Az azonban erősen vitatható, hogy „ezáltal megszűnt a mezőváros lakóinak a jobbágyságon belüli kiváltságos helyzete" (124. 1.). Valamiféle adómentességben megnyilvánuló egységes kiváltságos helyzetről beszélni persze nem lehetséges. De a mezővárosok lakói ezután is kedvezőbb helyzetben éltek a jobbágyfalvak népénél, hiszen például az adó egyösszegben való lerovása önmagában nagy kedvezményt jelentett, mert többek között ez az egyre súlyosodó robot elhárítására is lehetőséget adott. E mellett sematikusnak és túl leegyszerűsítettnek látjuk az örökös és szabadmenetelű jobbágyság kialakulásának, e kategóriák meghatározásának leú'ását. A kérdés részint sokkal bonyolultabb, mint ahogy a munkában olvasunk róla, s az nem mondható ki, hogy csak az őslakosok váltak örökös jobbágyokká, és ezek valamiféle szolga-rendet alkottak volna (130.1.), mint ahógyan az is erős, s eddig nem bizonyított, hogy hazánkban a jobbágyot telkével együtt „adhatták-vehették" (139. 1.). Példák ugyan akadnak még az eladásra is, s már Acsády Ignác felhívta a kérdésre a figyelmet, de a jobbágyság adásvevése Magyarországon legfeljebb szórványos jelenség. Az elzálogosítás már gyakoribb. Ezekhez hasonló apró észrevételeket tehetnénk móg, s ezeket, meg az olyan fölösleges ismétléseket, mint amilyenek a 79., 104., 106. stb. oldalakon találhatók, ki kellene küszöbölni a munkából. Végül szót kell ejtenünk a mű irodalmi tájékoztatójáról. Egy irodalmi tájékoztató összeállítása mindig rendkívül nehéz feladat, mert igen nehéz a válogatás ós egy határon meg kell állni. Bármennyire korlátozott azonban a lehetőség, a tárgykörbe vágó legújabb eredmények mégsem maradhatnak említés nélkül. így például Szántó Imre: Egy dunántúli falu, Alsópáhok története, vagy Tibori János Békéscsabáról írt munkája. De különösen kívánatos lett volna Soós Imre mintaszerű új műveire felhívni a figyelmet: A jobbágyföld sorsa Heves megyében. — A jobbágyföld helyzete a szolnoki Tiszatájon. — Heves megye benépesülése a török hódoltság után. Ugyancsak Soós Imre adott lényeges szempontokat „A falutörténeti forrásközlés kérdéséhez" (Századok, 1960). — Szerző a 163. s következő oldalakon Tagányi Károly ismert műve alapján ír a földközösségről, de Tagányinak e hasznosított tanulmányát nem említi meg tájékoztatójában. (Megjelent az MGSz. 1895. évfolyamában és a felszabadulás után önállóan, Molnár Erik előszavával.) E mellett szükséges lett volna felhívni a figyelmet Varga János művére: A földközösség megerősödése és bomlása a 18. században — hiszen Varga János lényegesen tovább vitte a földközösség történetének feltárását. (Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon 1711 — 1849. Szerk. Spira Gy. Bpest. 1952). — Végül: Mályusz Elemérnek a Századok 1929. évfolyamában is van tanulmánya, de a 284. oldalon idézett munka a Századok 1923/24. évfolyamában található. SZENDREY ISTVÁN TÖRTÉNELMI OLVASÓKÖNYV V. (FORRÁSSZEMELVÉNYEK) Összeállította: Vágó Mária és Vértes Róbert (Budapest, Tankönyvkiadó. 1966. 375 1. + 4 t.) A Történelmi Olvasókönyv V. kötetének megjelenése hosszú évek óta jelentkező szükségletet elégít ki, különösen a történelemtanárok körében, akiknek elsősorban készült. Már a megjelenés utáni napokban sorra ott lehetett látni a kötetet a tanárok kezében. Az ilyen tartalmú kötet megjelenésének igényét elsősorban a történelemtanítás elmélyítésének, eredményesebbé tételének fokozódó követelménye, másodsorban a munkásmozgalom tanításához alkalmas válogatás hiánya, végül pedig a sorozat első három kötetének sikere, használhatósága erősítette. Ez az igény azonban nemcsak a középiskolai történelemtanítás és tanárok részéről jelentkezett, hanem az általános iskolákban tanító tanárok felől is. Nekik is jó tapasztalataik voltak az első három kötet — hacsak az életkori sajátosságoknak megfelelően
