Századok – 1968

Történeti irodalom - A Nagy Honvédő Háború története 1941—1945 (Ism. Borús József) 1174

1174 TÖRTÉNETI IRODALOM 1162 szolidaritásukat fokozták. A MADOSz 1936-ban román—magyar kétnyelvű röpiratában már leszögezte: „Tiltakoznunk kell az ellen, hogy a magyar nép mai helyzetét hódító célokra használják ki a velünk egy földön élő testvérnépekkel szemben. Magyarország urai a Po és a Rajna partjain kalandoznak, mikor itt van a Dunavölgye, itt vannak a velünk összefonódva élő szomszéd népek, akiknek tudta és akarata nélkül jobb jövőt nem harcolhatunk ki magunknak." 1937 októberében a tanácskozáson mindenki önmagát képviselte. Senki sem volt hivatalos delegáltja valamely csoportnak, pártnak, egyesületnek, mégis a magyar kisebbség nagy többségének elgondolásait képviselte és proklamálta. „Az egymás mellett ülő nacionalista író és börtönviselt kommunista újságíró, katolikus lelkész ós szabadelvű tanár, magyar párti ügyvéd és a MADOSz-hoz húzó székely, gyártulajdonos és szakszervezeti bizalmi, Szabó Dezső rajongó ós magyar-zsidó gondolatvilágát még eléggé széles és áthidalhatatlannak tűnő szakadékok választották el egymástól." De megpróbálták a jövő érdekében programjukban szociális elvekből kiindulva a társadalom számára általános erkölcsi, szellemi és anyagi javak igazságos ós helyes felhasználását meghirdetni. Ezzel a programmal pedig tanácskozásaikon már kiléptek gondolkozásuk zárt kereteiből, ós egyetemes érvényű, közös érdekű, sok, tapasztalatokon alapuló igazságot voltak képesek megfogalmazni. Minden kialakult álláspontot véleménykülönbségekből adódó éles vitákból szűrtek le. A találkozó — írja a szerző — forradalmi lépésnek számított annak ellenére, hogy a résztvevők többsége nem vált társadalmi forradalmárrá. Jelentősége továbbá, hogy nemcsak hallatta hangját minden irányzat, de termékenyítőén hatott a Márciusi Frontra is, ráirányítva a figyelmet a „dunai realizmusra". A tanácskozás hatását taglaló fejezet, minden szálat gondosan kibontva, a meghirdetett program továbbélésének és hatásának történetével foglalkozik. Az egyre erősödő fasizmus, a második világháború előszele, majd kirobbanása a vásárhelyi találkozó táborának szóthullásához vezetett. Ez az adott történelmi helyzetből szükségszerűen fakadt, és külpolitikai okok mellett a magyar ós román belpolitikának velejárója volt. Azonban a találkozón meghirdetett helyes és haladó gondolatok tovább éltek a magyar front programjában és az egyes résztvevők tevékenységében, de a szervezeti egység többé nem jöhetett létre. Az utak szétváltak, a résztvevők közül ki jobbra, ki balra haladt tovább. Csatári munkájának eredményeként ma már fontosnak ítéljük a találkozót, és hibáival együtt is felemelőnek tarthatjuk a programját. A résztvevők munkásságának elemzésével sikerült valóban megtisztítani a gondolatok, tettek forrását, mely tisztán és üdén csillan fel a fiatalos útkeresés hevületében a kor zavaros kavargásából. ROZSNYÓI ÁGNES A NAGY HONVÉDŐ HÁBORÚ TÖRTÉNETE 1941-1945 (I. kötet. Budapest, Zrínyi Katonai Kiadó. 1964. 532 1.) A Nagy Honvédő Háború története című, hat kötetre tervezett sorozat kiadása a Szovjetunióban 1961-ben indult. Számos európai,sőt tengerentúli ország után azl.kötet 1964-ben nálunk is megjelent, a Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában. Ez a kötet voltaképpen az 1941. június 22., tehát a Nagy Honvédő Háború kitörése előtti eseményeket ismerteti, „Az imperialista hatalmak háborús előkészületei és a háború kirobbantása" címmel. A nagyalakú, a magyar kiadásban jó 500 oldalas könyv három nagyobb részre, összesen tíz fejezetre tagozódik; jegyzeteket, időrendi táblázatot, név- és földrajzimutatót tárgymutatót, végül számos fényképet ós 19 többszínnyomású térképet tartalmaz. A bevezetés a Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújának jelentőségével, a második világháború keletkezésével és jellegével, időrendi felosztásával foglalkozik, ismerteti a sorozat egyes köteteinek tartalmát, majd összefoglalja a háború után az erőviszonyokban bekövetkezett világtörténelmi változásokat és a háború tanulságait. Az első rész — „A Szovjetunió ós a kapitalista világ a második világháború előestéjón" — négy fejezete a háború előtti évek történetét tárgyalja, az első világháború végétől az 1939. augusztus 23-án Moszkvában aláírt szovjet—német megnemtámadási egyezménnyel bezárólag. A második világháborút megelőző években a kapitalizmus általános válságának kiéleződése és az imperialista ellentétek fokozódása két háborús tűzfészket hozott létre. A Csendes-óceán térségében a japán imperializmus kezdett hódító háborút, Európában pedig az 1933. január 30-án hatalomra került német fasizmus készü-