Századok – 1968

A Történelmi Társulat és a Századok múltjából - Mann Miklós: A milleneumi „Magyar Nemzet Története” szerkesztőségi munkálatairól. 1117

1132 MANN MIKLÓS akkor Károlyi Árpád mégis elvállalná az V. kötet megírását, de csak ránézve igen előnyös feltételek mellett.14 6 Ezután Szilágyi már nem válogathatott, s kénytelen volt az idő múlása miatt Acsádyt jelkérni. Acsárly vállalkozott a kötet elkészítésére 1897 február elejéig, s a szer­ződést június 20-án Emichhel aláírta, majd erről Szilágyit értesítette.147 A szerződés azonban nem a teljes kötetre vonatkozott, csak Ferdinánd^és Miksa korára; míg Rudolf uralkodása történetének megírására továbbra is Károlyi Árpád volt kiszemelve szerző­ként.14 8 De Acsády már júniusban felajánlotta, hogy szívesen elkészíti az egész kötetet 1897 elejére. Ezt Szilágyi közölte Károlyival, aki erre — kissé sértődötten — válaszolta: „engemet . . . tessenek teljesen kihagyni a számításból,"14 9 így végre megoldódott az V. kötet sorsa és Acsády elkezdhetett dolgozni. Az V. kötethez hasonlóan a X. kötettel is sok gond volt. Több jelölt is akadt, de a kényes témák miatt (szabadságharc, a kiegyezés utáni időszak története) nehéz volt megfelelő szerzőt találni. 1895 végén úgy látszott, hogy Marczali, Beksics és Jókai írják a kötetet, de 1896 elején Marczali lemondott, részben időhiányra hivatkozva, de emellett őszintén megírta: „Sándor bácsi talál mást, akárhányat, ki e feladattal meg mer birkózni; én nem merek."150 Szilágyi nyilván nem nyugodott bele Marczali elhatározásába, és sike­rülhetett is a megegyezés, hiszen az Athenaeum 1896 nyarán — hivatkozva a szóbeli tárgyalásokra — megküldte Marczalinak a megbízó levelet.151 Ennek értelmében Marczali 1897 február végéig 15 ívben írta volna meg a szabadságharc történetét. Augusztusban Szilágyi tehát nyugodtan írta Schönherrnek, hogy a X. kötetet Beksics, Marczali és Jókai írják.15 - Marczali ekkor, a Magyar Nemzet Története VIII. kötetét készítette. Mint Szilágyinak megírta, az anyaggyűjtéssel már végzett és a nyári vakáció után írja meg a „XVIÍI. század históriáját, s csak a legvégén. . . 48-at ha már muszáj."153 Beksics pedig ugyanebben az időben Szilágyival együtt nyaralt Gasteinban, s már dolgozott a kiegye­zés korán.154 Tehát — legalábbis látszólag — 1896 második felében e kötet sorsa is meg­oldottnak látszott. * A milleneum évére tehát a sorozat több kötete megjelent, s több kötet — részben megírva sajtó alatt volt. A szerzőkön kívül nagy érdeme volt ebben a szerkesztőnek, aki szervezte és irányította ezt a hatalmas történész vállalkozást. Pedig közben súlyos beteg­ségen ment keresztül, de állapotával nem törődve, ágyban feküdve is dolgozott a korrek­túrákon,155 és diktálta leveleit a következő években sorra kerülő kötetek ügyében. Hatal­mas munkabírásával, bár már évek óta karosszókének rabja volt, — nem elégedve meg a milleneumi munka gondjaival, újabb vállalkozásba fogott és elkezdte Paulerral együtt a honfoglalás kútfőinek kiadását. 1896-ban levelezésében — a tízkötetes munkára vonat­kozó problémák mellett — már több ilyen vonatkozású utalást is találhatunk.15 6 További munkára ösztönözte őt az is, hogy több évtizedes eredményes kulturális tevékenységét jutalmazva és értékelve a milleneumi évben _— 69 esztendős korában — miniszteri taná­csossá nevezték ki.15 7 Szilágyit a Magyar Nemzet Története szerkesztésében az Athenaeum vezető­tisztviselői közül elsősorban lianschburg Viktor támogatta.158 A szerkesztési problémákat általában személyesen beszélték meg, Szilágyi külföldi tartózkodásai esetén pedig levél­ben tájékoztatta Ransehburg a szerkesztőt a legfontosabb ügyekről, intéznivalókról. a) Károlyi ajánlatát Szilágyi csak a jelzett és eredménytelenül lefolytatott tárgyalások után veheti igénybe b) Az V. kötet legutolsónak jelenhet meg, de ezért a késésért a felelősséget nem Károlyi viseli, с) A 75 frt-os ív hono­ráriumot akkor is megkapja, ha a kötet 10 000-nél kevesebb példányban jelennék meg. d) Pesti utazásainak és a gyors­írónak — akinek diktálna — költségeit az Athenaeum megtéríti, e) A szükséges anyagokat az Egyetemi Könyvtár­ból megkapja. 147 A szerződés kimondta: lia a kötet terjedelme 40 íven túlmenne, azért a részért tiszteletdíjat nem fizet az Athenaeum. (Különben a tiszteletdíjat havi 200 forintos részletekben fizetik ki Acsádynak.) Lásd az Acsádyval kötött szerződést OSzKK Irattár 3., és Acsády Ignác-Szilágyi Sándor, 1896. márc. 26. és jún. 22. OSzKK Szilágyi lev. -Valamint Gunst P.: Acsády Ignác történetírása. Bpest, 1961. 283. 1. "»Károlyi Árpád-Szilágvi Sándor, 1896. jún. 22. Uo. '"Károlyi Árpád-Szilágyi Sándor, 1896. okt. 6. és 19. Uo. ""Marczali Henrik —Szilágyi Sándor, 1896. jan. 5. Uo. ,M Ransehburg Viktor-Marczali Henrik. 1896. júl. 11. OSzKK Irattár 3. '"Szilágyi Sándor -Schönherr Gyula, 1896. aug. 7. OSzKK Levelestár. 153 Marczali Henrik-Szilágyi Sándor, 1896. aug. 1 7. OSzKK Szilágyi lev. "'Szilágyi Sándor-Schönherr Gyula, 1896. 17. OSzKK Levelestár. "s Üj Idők. 1897. 593. 1. ""Szilágyi Sándor-Hodinka Antal, 1896. okt. 1. MTAK MS 4816/82. Diadalmasan írja: „már a bizánczi kútfők is sajtó alatt vannak s a jövő héten megkezdjük a tördelést". Szilágyi e művének megjelenését már nem érhette meg. "' Károlyi gratulálása: Károliy Árpád-Szilágyi Sándor, 1896. dec. 3. OSzKK Szilágyi lev. "" Ransehburg Viktor az Athenaeum későbbi igazgatója; jelentős szerepe veit a Perles-ügy elintézésében is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom