Századok – 1968
Tanulmányok - V. Windisch Éva: Kovachich Márton György és a magyar tudományszervezés első kísérletei. 90
100 V. WINDISCH ÉVA Az 1790. év eseményei s ezek előzményei Kovachich világnézeti, politikai, tudományos koncepcióját teljesen átformálják. A felvilágosodott Kovachich érdeklődése elsősorban az iskolaügy és a vallási-egyházi kérdések felé fordult; az egyetemi tanulmányaiban nagy súllyal érvényesült történeti elemek teljesen háttérbe szorultak. 1789-ben történeti érdeklődése felelevenedik: ekkor az uralkodóhoz fordul, s királyi történetírói cím adományozását kéri, azzal a tartalommal, hogy minden nyilvános könyvtár és minden levéltár anyagát használhassa. Szeretne ugyanis megismerkedni a történelem igazi forrásaival, írja, s az a vágya, hogy magát diplomatikusan és pragmatikusan kutató történetíróvá képezhesse. Megbízatását az uralkodó érdekében kívánná gyümölcsöztetni; a diplomatikában jártas történészek hiánya nehézségeket okozhat, ha az állam érdekeinek, például a korona jogainak megvédésére lenne szükség,22 — írja—, s ezzel kimondatlanul is Kollár, Benczúr József és Pray • szerepkörére jelenti be igényét. Kovachich kérelmét legfelsőbb döntés indokolás nélkül utasítja el. Ekkor új kérvényt ad be — egész életében nagy menynyiségben fogja írni ezeket —, s ebben már nem történetírói címért folyamodik, csak a forrásanyag szabad használatáért; hivatkozik arra, hogy a kamarai levéltár — melynek alkalmazottja — anyagában tudományos céljaihoz értékes anyagot találhatna, de tilos kutatnia benne; hivatkozik előkészületben levő munkáira. Eredményt most sem ér el, de történészi munkásságát mégis megkezdi. 1789-ben még egy egyházi tárgyú, jozefinista szellemű művet publikál, de 1790-re már elkészül első jelentős forráskiadványával: a Vestigia Comitiorum-mal. A Vestigia Comitiorum nemcsak mint jogtörténeti kiadvány értékes, hanem úgy is, mint Kovachich politikai és tudományos fejlődésének talán legjelentősebb állomása. Tanúságot tesz a jozefinistának ismert közrebocsátó teljes politikai irányváltozásáról már nyelvével is: 1790 előtt Kovachich egyetlen kivétellel műveiben a német nyelvet használja, — bár nem tudja tökéletesen, hiszen anyanyelve lassan elszlovákosodó szülőfalujának horvátszlovák keveréknyelve; most azonban áttér a latinra, s ezen fog írni, levelezni, sőt társalogni élete végéig. De utal a fordulatra a mű jellege is: a Vestigia Comitiorum nem egyszerű forráskiadvány, hanem vitairat is egyben: Grossinger 1786-ban megjelent közjogával szemben azt kívánja bizonyítani, hogy az országgyűlések tartása a magyar nemzet ősi szokása, s hogy a magyarok mái a királyi méltóság bevezetése előtt — s azóta is szakadatlanul — tartottak országgyűléseket, s törvényeiket mindig ezeken a gyűléseken hozták. Ezze] az állásponttal Kovachich — anélkül, hogy kimondaná — Kollár nézeteive] is szembehelyezkedik, aki műveiben történeti érvekkel igyekezett bizonyítani hogy az uralkodók a rendek megkérdezése nélkül dönthetnek törvényhozási ügyekben, s hogy az Árpádok korlátlan törvényhozó hatalommal rendelkeztek; amely hatalom a XIV. század folyamán hanyatlott el.23 22 Az 1788. aug. 1-én kelt kérvényben Kovachich hivatkozik a Merkur von Ungarn kiadásával szerzett érdemeire, ennek során szenvedett anyagi veszteségeire s arra, hogy a történeti anyag használata nem lehet a fiscus kárára. Különben is, a használt anyagot a megfelelő hatóságok elé terjesztené, kész munkáit pedig a rendes cenzúrán felül az országos hatóságoknak is bemutatná. (OSzK. Kt. Fol. Lat. 87. ff. 35—36. Eredeti irat.) 23 Csizmadia Andor: Egy 200 év előtti országgyűlés évfordulójára. A „Kollái contra Status et Ordines". Jogtudományi Közlöny, 1964. 215—220. 1.
