Századok – 1968
Közlemények - Váradi Sternberg János: Forgách Simon kuruc tábornagy emlékiratai. 1038
Vdradi Sternberg János: Forgách Simon kuruc tábornagy emlékiratai Az Ukrán Tudományos Akadémia Kijevi Könyvtára kézirattárának magyar vonatkozású anyagában kutatva egy emlékiratra figyeltem fel, mely a kuruckor történelmével foglalkozik. A címnélküli latin kézirat a könyvtár katalógusában a következő ukrán nyelvű elnevezés alatt szerepel: „Magyarország és Erdély története a XVII. század végén és a XVIII. század elején".1 A kézirat a Rákóczi-szabadságharc és az azt követő emigráció történetével foglalkozik, méghozzá olyképpen, hogy az elbeszélés középpontjában Forgách Simon kuruc tábornagy áll2 . A kézirattár leltárának adatai csak részben derítenek fényt az Emlékirat keletkezésére és származására. Ebből megtudjuk, hogy a kézirat a Volinyi Központi Múzeumból, Zsitomirból (Ukrán SzSzK) került a könyvtárba, századunk húszas éveiben. A leltározás alkalmával, amely 1935. december 17-én történt, megállapították, hogy a nyolcadrét alakú, félbőrbe kötött kézirat 65 foliót (azaz 130 lapot) számlál, továbbá, hogy két különböző kéz írása, de mindkét írás a XVIII. századra utal. Az Emlékirat négy részre oszlik, az egyes részek számokkal vannak jelölve. A lapok eredetileg számozatlanok voltak. A számozást bizonyára a könyvtár munkatársai végezték el olyképpen, hogy minden ötödik fólión ceruzával feltüntették a számot. A kézirat négy helyen hiányos: a 24., 49., 62. és 64. fólió után a szöveg megszakad. A 49. fólió után látható, hogy egy lapot (melynek a csücske fennmaradt) kiszakítottak. A többi helyen nem tudtam megállapítani, hogy egy vagy több lap hiány -zik-e. A 65. fólió alján jelezve van, hogy az Emlékirat itt végződik. A hiányokat különben sem a leltár, sem a kézirat számozása nem tünteti fel. A kézirat margóján helyenként megjegyzések, a szövegben pedig apró javítások találhatók, melyek a szövegtől eltérő kézírást mutatnak. Valószínűleg ugyanaz, aki a megjegyzéseket írta, a szövegben egyes részeket aláhúzott. A papír egykorú benyomást kelt, vízjegy több helyen látható, többékevésbé kivehetően a 17., 30., 45. és 55. lapokon. A vízjel postakürtös lovast ábrázol3 . * 1 IcTopin Угорщини i Трансшьваш ï юнця XVII — початку XVIII ст. Центральна Наукова Б1блютека АН УРСР. Рукописний в1дд1л. I. 4229. 2 A kézirat magyar fordítása alapján készült Kecskés Béla, az Uzshorodi (Ungvári) Állami Egyetem levelező tagozata hatodéves hallgatójának a diplomamunkája. E sorok írójának irányítása alatt írt „A Kijevi Akadémiai Könyvtár ismeretlen kézirata mint az 1703 — 1711. évi magyar szabadságharc történetének forrása" c. orosz nyelvű tanulmányának kézirata az uzshorodi egyetemi könyvtárban található. 3 Ez a vízjegy elterjedt volt а XVIII. század első negyedében. A Forgách-család egykorú iratainak több példányán is sikerült felfedeznem. Országos Levéltár. Forgáchcsalád ghymesi ága (P 289). Instantia Kosztolanensium. 1724. március 9.: 14., 88. és 94. sz.; aláírás nélküli levél a Lebleczi ügyben. 1724. április 21.: 26. sz.; Obligatio rectoris Ghymesiensis. 1726; Országos Levéltár. Eszterházy család hercegi ágának levéltára. (P125). Forgách Simon levele Eszterházy Pál nádorhoz 1706. ápr. 22.: 2127. sz.
