Századok – 1968
Tanulmányok - Baksay Zoltán: A csepeli munkásság harca Magyarország függetlenségéért. 1939–1944. 991
A CSEPELI -MUNKÁSSÁG HARCA MAGYARORSZÁG FÜGGETLENSÉGÉÉRT 995 romlott, a tűrhetetlenül magas árak és az ehhez viszonyított alacsony bérek miatt. Tovább rontotta a csepeli munkások életszínvonalát az egyre tűrhetetlenebbé váló lakáshelyzet. A lakásviszonyok Csepelen mindig közismerten rosszak voltak, és a háború alatt a munkáskezek iránt megnőtt kereslet következtében óriási méretűvé vált a faluról feljött munkások bevándorlása. A faluról feljött munkástömeg az eddig is ínséges lakáshelyzetet tűrhetetlenné változtatta. Különálló albérleti szobát Csepelen alig lehetett kapni. Ha valakire mégis rámosolygott a szerencse, az 45 — 50 — 60 pengőt fizethetett érte, amely egy férfi segédmunkás heti keresetének felelt meg. A munkások zöme ágvrajáró volt. Jóformán minden csepeli főbérlőnek volt 2 3 ágyrajárója. Különösen a volt Klostermayer, Kapisztrán, Szilágyi Lajos, Gyár, Magyar, Petőfi utcák és környékük, valamint a Csillagtelep és Királyerdő házai voltak tele ágyrajárókkal és tömegszállásokkal.17 Az ágyrajárók 5 — 6 pengőt fizettek hetente a főbérlőnek, de a legnagyobb baj az volt, hogy Csepelen még ezt sem lehetett kapni. Egész Csepel tele volt olyan kis cédulácskákkal, mely különböző összegeket ígér annak, aki kiragasztóját lakáshoz juttatja.1 8 Nyereség vágyó, lelkiismeretlen emberek, kihasználva a súlyos lakáshelyzetet, nyomorúságos tömegszállásokat rendeztek be. Legtöbbször a padláson vagy a pincében egyszerűen a padlóra terítették a szalmát és ezt kiadták hálóhelynek. Azok a szerencsétlen munkások, akik ezeken a tömegszállásokon voltak kénytelenek magukat meghúzni éjszakára, lepedőt a szalmára nem kaptak, szekrény nem volt, ruhájukat egy falbavert szögre akasztották és saját kabátjukkal takaróztak. Nem beszélve arról, hogy ezeken a tömegszállásokon nők és férfiak aludtak vegyesen. E tömegszállások erkölcsromboló hatása a fiatalság körében szinte felmérhetetlen. Jellemző a csepeli háztulajdonosok kapzsiságára, hogy még ezekért a borzalmas, egészségtelen „szállásokért" is heti 2,50— 3 Pengőt kértek. A csepeli ínséges lakáshelyzet vámszedőit a közvélemény nyomására a jobboldali sajtó is többször kénytelen volt nyilvánosan elítélni, bár cikkíróit elsősorban nem a munkások embertelen lakáskörülményei izgatták, hanem az, hogy „. . . minden magyar tájak tisztaszívű fiai, kik őserejüket a fejlődő magyar ipar szolgálatába jönnek állítani, világtalan, sötét tömegszállásokon kapnak lakást. Sok helyütt nyolctíz tanonc húzódik meg ugyanannyi felnőttel. így ebből az értékes magyar elemből kocsmás, kártyás, civódó, rosszakaratú ember lesz, ki nem tiszteli istenét/1 9 Különösen nehéz helyzetben voltak a családos és nős munkások. A fiatal házasok sokszor hónapokig voltak kénytelenek külön-külön ágyrajáróként élni, mert egész Csepelen rtem akadt egy szoba, ahol meghúzhatták volna magukat. A gyermekes munkások pedig nem kaptak kiadó szobát. Csepelszerte annyira elszaporodott az olyan hirdetések száma, amelyben kikötik: szoba csak gyermektelen házaspárnak kiadó, hogy még a csepeli „fajvédők" is kénytelenek voltak internálótáborral fenyegetni az ilyen hirdetést feladó 17 Csepeli Újság, 1941. szept. 4. Miért van szükség Csepelen munkás lakásokra. Csepeli Őrszem, 1942. jan. 30. Lakáskérdés. 18 Csepeli Őrszem, 1942. jan. 23. Lakáskérdés, munkáslakás. 19 Csepeli Újság, 1942. júl. 24. Kettő pengő ötven egy hálóhely a padláson és a pincében. — Csepeli Hírlap, 1942. máj. 28. Rövid, de annál tanulságosabb séta Csepelen, ahol már minden ágy „megtelt". — Csepeli Őrszem, 1942. okt. 2.
