Századok – 1968
Tanulmányok - Baksay Zoltán: A csepeli munkásság harca Magyarország függetlenségéért. 1939–1944. 991
A CSEPELI -MUNKÁSSÁG HARCA MAGYARORSZÁG FÜGGETLENSÉGÉÉRT 993 számon felül. A hiányzó munkaerőt, állami beavatkozással, nagyszámú munkaszolgálatos alkalmazásával biztosította a gyár." A munkanélküliség megszűnése feltétlenül megjavította a csepeli gyár munkásainak helyzetét, mivel a munkások megszabadultak a munkanélküliség fenyegető rémétől, mely 1919 óta szüntelenül sújtotta a csepeli munkáscsaládokat. A sokasodó munkaalkalom következtében megnőtt a kereső családtagok száma és ezzel a család jövedelme. A csepeli munkások névleges bére csakúgy mint országosan, a korábbinál nagyobb mértékben növekedett. 1940 és 1943 között a keresetek Csepelen minden munkáskategóriánál átlagosan száz vagy még ennél is több százalékkal növekedtek. Az órabérek alakulásánál ugyanezt lehet elmondani, amíg 1940-ben az átlagórabér a gyárban 73,6 fillér volt, addig 1943-ban 156,5 fillér.7 A névleges bérek emelkedésével ellentétben a csepeli munkások reálbére csak egész minimális mértékben növekedett 1940 és 1943 között. Ennek oka a létfenntartási költségek nagymérvű növekedése volt. Amíg 1940-ben 234,07 pengő volt egy négytagú család létfenntartási költsége, addig 1943-ban már 447,24 pengő. A bérek növekedése tehát nem tudta ellensúlyozni a fogyasztási cikkek árainak gyorsütemű emelkedését. A bérek emelkedése ellenére a csepeli munkások keresete 1943-ban mindössze a létfenntartási költségek 76%-át fedezte.8 Valójában ebben az időszakban a csepeli munkások reálbérének minimális növekedése is látszólagos volt, mert a létfenntartási költségek kiszámításánál a hivatalos maximális árakat vették alapul. Köztudomású viszont, hogy ebben az időben hivatalos áron a boltokban a szükségletek egy részét lehetett beszerezni, főleg élelmiszert nem és a munkások kénytelenek voltak a feketepiacon megvenni a szükséges cikkeket a hivatalosnál jóval magasabb áron. Nem beszélve arról, hogy az üzletekben kapható ruházati cikkek minősége sokkal rosszabb volt, mint a háborút megelőző években és ez a minőségi romlás, amely a ruhaneműk gyorsabb kopását eredményezte, ugyancsak hozzájárult az életszínvonal csökkenéséhez.9 A közellátás minimális biztosítása érdekében bevezették a kenyér, liszt, zsír és cukor jegyre történő árusítását. A kiszabott fejadag azonban nagyon kevés volt, távolról sem biztosította egy ember szükségletét. A liszt fejadag pl. havonként és fejenként 2 kg, a kenyér fejadag 25 dkg, nehéz testi munkát végzők részére 35 dkg volt. Hasonlóan szűkösen volt megállapítva a többi élelmiszer fejadagja is.1 0 De még a szűkös fejadagot sem lehetett zökkenőmentesen megvásárolni, valamelyik jegyre árusított élelmiszer mindig hiányzott a boltokból. Sok hentes pl. zsírt csak úgy volt hajlandó adni, ha a vevő húst is vásárolt. A kiskeresetű munkáscsaládok nem tudták a húst megfizetni, így zsírhoz sem jutottak.1 1 6 Berend T. István—Bánki György : Magyarország gyáripara a II. világháború előtt és a háború időszakában 1933 —1944. ' Történelmi Szemle, 1960/4. sz. Baksay Zoltán: Adatok a Csepeli Vas-és Fémművek munkásainak bérviszonyaihoz. 1931 —1943. 515—619. 1. 8Uo. 622 — 523. 1. 9 Uo. 523.1. Népszava, 1941. ápr. 1. Csepel dolgozói a munkás háztartások panaszairól. Csepeli Őrszem, 1941. dee. 19. 43. sz. Hogyan éljen a munkás? 10 Csepeli Őrszem, 1942. jan. 16. 3. sz. A liszt- és a kenyórjegyek új rendje. 11 Népszava, 1941. ápr. 1. Csepel dolgozói a munkás háztartások panaszairól. Csepeli Űjság, 1941. jan. 2. Hírek.
