Századok – 1967

Krónika - A jogtudomány és a jogászképzés fejlődése a középkortól az 1848-as polgári forradalomig (Kovács Kálmán) 805

806 KRÓNIKA kutatások hiányait vázolta. A. Vetulani professzor (Krakkó) a XIV. század második felében nagyjából azonos időben keletkezett három közép-európai Studium generale (Krakkó, Bécs, Pécs) alapításának körülményeit és akkori tananyagukat hasonlította össze, a feltalálható eléggé gyér adatokra támaszkodva. Ezután Csizmadia Andor professzor (Pécs) a magyarországi jus patrium oktatásával, apnak társadalmi hátterével, a magyar jogászképzés gyakorlati céljaival foglalkozott, majd a jogi oktatásban generációkon át a legnagyobb szerepet játszott műről, Huszty István „Jurisprudentia practica" с. tankönyvéről adott kritikai elemzést. R. Lieberswirth professzor (Halle) Chr. Thomasiusnak, а kiváló német jogtudósnak a büntetőjog elméletére gyakorolt hatását mutatta be а XVII. és а XVIII. század vonatkozásában. Kovács Kálmán professzor (Budapest) pedig a büntetőjog tudományának és okt atásának nehézkes, lassú kialakulásáról és fejlődéséről adott képet a jogi kar száztíz évig tartó nagyszombati időszakában, feltárta az oktatás módszereinek változásait, s értékelte többek között Goehetz Gábor, Bodó Mátyás, Huszti András, különösen pedig Huszty István büntetőjogi vonatkozású munkásságát. A cseh jogi kultúra magyarországi hatásának a tárgyalt időszakra vonatkozó kutatási eredményeit V. Vaneöek akadémikus (Prága) ismertette, megjelölve a további kutatások sokrétű irányát. — A magyarországi jogi tanintézetek és jogakadémiák keletkezésével, fejlődésével, s a Ratio educationis idején a jogászképzésben, továbbá a jogtudományban betöltött szerepükkel foglalkozott Pecze Ferenc kandidátus (Budapest) átfogó referátuma. J. Karpat kandidátusnak (Pozsony) a szlovákiai jogi oktatás egyes jogtörténeti vonatkozásait analizáló előadása után Bónis György professzor (Budapest) a jogászi hivatás kialakulásáról s az iskolai kereteken kívüli, gyakorlati jogászképzés jelentőségéről és sajátos módszereiről szólott a XIII—XVI. századi Magyarországon. Végül H. Lenlze professzor (Wien) az osztrák jogtudomány XVIII. századi fejlődésére vonatkozó kutatási eredményeiről számolt be. A második ülés témája elsősorban azoknak a hatásoknak a vizsgálata volt, amelyeket a felvilágosodás eszméi, majd pedig a német jogtörténeti iskola a jogtudományra, a jogi kultúrára gyakorolt. M. Vietor professzor (Pozsony) bevezető előadása felhívta a figyelmet arra, hogy a felvilágosodás eszmevilága a jogtudományba és a jogászképzésbe részint szerves fejlődés útján, részint azonban adminisztratív eszközök alkalmazása révén hatolt be. Utalt a magyar rendek részéről a jozefinizmussal szemben tanúsított ellenállás következményeire, másrészt pedig arra a befolyásra, amelyet az osztrák felvilágosodás magyarellenes tendenciája a szlovák jogászok politikai nézeteire gyakorolt. Horváth Pál professzor (Budapest) a felvilágosodás és a francia forradalom igen bonyolultan megnyilvánuló hatását elemezte a magyar jogi gondolkodás területén: a természetjogi iskola, a politikai-kamerális tudományok szerepét, a jozefinizmus, valamint a rendi közjogi szemlélet gyökereit. Majd a magyar jakobinus mozgalmat méltatva rámutatott arra, hogy a forradalmi cselekvés és a haladás szükségszerűségének összekapcsolása a felvilágosodás terméke. J. Klabouch kandidátus (Prága) a felvilágosodás jogi tanainak csehországi genezisével és hatásaival foglalkozott, s kiemelte a prágai jogi kar e téren megnyilvánuló rendkívül nagy jelentőségét. V. Urjus kandidátus (Prága) azt taglalta, hogy a felvilágosodás gazdasági ideológiája milyen befolyást gyakorolt a főiskolai képzésre a XVIII. században. W. Plöchl professzor (Wien) referátuma a jozefinizmus egyházjogi vonatkozásait tárgyalta. W. Selnow (Berlin) Humboldt és Kant álláspontját világította mteg a cenzúráról és a vallásról szóló ediktummal kapcsolatban. H. Thieme professzor (Freiburg i. Br.) Savigny történeti iskolájáról és annak külföldi tanítványairól értekezett, többek között csehszlovák és magyar forrásokra is támaszkodva. E témához kapcsolódott H. Schröder docens (Berlin) előadása, amelyben Savignynak a jogászképzés lényegéről s az egyetemek feladatairól vallott felfogását vette elemzés alá. A konferencia harmadik napján megtárgyalt referátumok közül L. Bianclii docens (Pozsony) a magyarországi állapotoknak az osztrák tartományokhoz képest a XIX. század első felében megmutatkozó elmaradottságát a kereskedelmi és váltójog területén mutatta be mind a törvényalkotás, mind a tudomány, mind pedig az egyetemi és jogakadémiai oktatás vonatkozásában. Vargyai Gyula adjunktus (Pécs) korreferátuma a magyar közjog tanításának reformkori történetéhez szolgáltatott érdekes adalékokat. E. Bidodovsky (Kassa) az eperjesi kollégium felső évfolyamain 1848 előtt folytatott jogi oktatásról, L. Hubenak kandidátus (Pozsony) pedig a pozsonyi jogakadémiának a magyarországi jogászképzésben betöltött szerepéről adott beható elemzést. G. Buchda professzor (Jena) a jénai jogi kar történetével foglalkozó előadásában egyrészt Magyarország és a jénai egyetem tudományos és oktatási kapcsolatait tárta fel a XVI. század közepétől a XIX. század végéig, másrészt pedig rámutatott e kar tanárainak kimagasló szerepére a különféle bírósági fórumok ítélkező tevékenységében, végül a jelentősebb