Századok – 1967
Tanulmányok - Szekeres József: Az 1940. évi általános bányászsztrájk története 82
AZ 1940. ÉVI BÄNTÄSZSZTRÄJ К 87 a bányaüzemeknél is katonai egységekbe osztották, felállították a fogdákat, rendszeresítették a napiparancsokat és kihallgatásokat, valamint a kisebbméretű fegyelmezetlenségek helyszíni megfenyítését. A katonai parancsnokok az üzemekben a kaszárnyai fegyelem és légkör megteremtésére törekedtek, ezenkívül kiépítették saját besúgóhálózatukat is. Az üzemek és bányák militarizálása egyben a katonai hatóságok előtérbe jutását eredményezte a szocialista munkásmozgalom és a kommunisták üldözése terén. Súlyosan érintette a munkásokat a militarizálással egyidejűleg bevezetett üzemi helyhez-kötöttség is, ami a szabad munkavállalás jogának elvesztését jelentette, mert ezentúl munkahelyet kizárólag a katonai parancsnok hozzájárulásával változtathattak. Amíg a munkások helyzetében kedvezőtlen változást hozott a katonai rendszer bevezetése, addig a tőkések zömének kedvezett a gazdasági élet militarizálása. A bányatőkések is gyorsan felismerték, hogy a munkásoknak katonai fegyelem és bíráskodás körébe vonása milyen kedvező számukra, és nem késlekedtek sokáig, hanem egyre nyíltabban éltek az új helyzet adta előnyökkel, minden eszközt megragadtak a szociális törvényhozás révén némileg csökkent profitjuk maximális fokozására. 1940 rendkívüli időjárással sújtotta Magyarországot. Kemény, hosszú, hideg tél uralkodott még márciusban is. A téli hónapokban olyan szokatlan havazás köszöntött be, hogy a hirtelen tavaszi olvadás megindulásakor jeges árvíz pusztított. Több ezer lakóépület dőlt romba, s a még hónapok múltán is fennmaradt belvizek mintegy 250 000 kataszteri holdon tették lehetetlenné a földművelést. Az ország lakosságának jelentékeny hányada, a falusi törpebirtokosok és a mezőgazdasági munkások, igen nehéz helyzetbe jutottak. A belügyminiszter szerint 1940 őszén mintegy 800 000 mezőgazdasági munkavállaló került kritikus helyzetbe, mert a rossz termés és a mozgósítás miatt elestek a nyári munkalehetőségtől. Ezeknek megsegítésére a minisztertanácstól 40 millió pengő folyósítását kérte.1 1 Könnyen kiszámítható, hogy ebből az összegből egy rászoruló személyre mindössze 50 pengő esik, s elképzelhető, milyen segítséget jelentett ez az összeg, figyelembe véve, hogy legalább három hónapig ebből kellett volna az Ínségesnek fenntartania magát és családját. Nyilvánvaló, hogy ilyen szűkkeblűség láttán a mezőgazdasági munkások és törpebirtokosok elégedetlensége fenyegetően fellángolt, s levezető utat keresett. A forradalmi munkásmozgalom ezidőbeli gyengesége következtében a mezőgazdasági nincstelenek jelentős része nem balfelé, hanem a szélsőséges demagógiával fellépő nyilaspártok felé fordult. A kedvezőtlen terméseredmények következtében csökkent a piacokra felhozott áruk mennyisége, emelkedtek az árak. A kormány egymás után vezette be a fontosabb közélelmezési cikkekre a jegyrendszert. A drágulást a belügyminiszter is beismerte a minisztertanács ülésén: ,, . . . az utóbbi hónapokban az elsőrendű életszükségleti cikkek jelentősen megdrágultak".12 A pénzügyminiszter pedig konkrét adatokkal világította meg a drágulás mértékét, amikor ismertette, hogy a nagykereskedelmi árak indexe — 1929 évet 100-nak tekintve — az 1940. június 30-i 98,7-ről 1940 szeptember hónap végére 105,7-re emelkedett. Egy négytagú család létfenntartási indexe — az 1913. évet véve alapul — az 1940. június 30-i 108,3-ról szeptember végére 11 OL. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek, 1940. okt. 4.-i ülés, Ü4. pont. 12 OL. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek, 1940. okt. 4-i ülés.
