Századok – 1967
Tanulmányok - Jemnitz János: Az 1917. évi orosz forradalmak és az európai szocialista munkásmozgalom 917
922 JEM NITZ JÁNOS ján nagy cikket írt ,,Orosz forradalom: remények és félelmek" címmel. Ebben azt hangoztatta: a régen várt esemény bekövetkezett. Oly régóta várták, hogy már nem is bíztak benne. Most nem ismerik még a részleteket, hiszen a híreket kétszeres cenzúra (a pétervári és a londoni) is megszűri, de a cári rendszert már megdöntötték, s ennek már örülhetnek. További kérdés, hogy a forradalom mennyire volt a munkásság vívmánya, mekkora a szocialisták befolyása, igaz-e, hogy a munkások szembenállnak az Ideiglenes Kormánynyal, s vajon megvalósul-e a köztársaság Oroszországban. B. Glasier éles szavakkal bírálta a Munkáspárt és a szakszervezetek hivatalos üdvözletét, amelyet Oroszországba küldtek:16 ,,ki veheti ki ebből a nyilatkozatból, hogy az orosz munkásosztály élet-halál harcban állott, hogy felszabadítsa Oroszországot a cár ós az orosz bürokrácia oly hosszú katonai despotizmusa alól. Mi bízunk abban, hogy orosz elvtársaink nem hiszik el, hogy ez a nyilatkozat háborúpárti szenvedélyével képviseli az angol szocializmus és munkásmozgalom rokonszenvének és érdekeinek mértékét."1 7 A Labour Leader következő számában a lap vezércikkírója s a háború idején tulajdonképpeni szellemi vezetője, Philip Snowden írt nagyobb összegező cikket az orosz eseményekről. Snowden ezekben az években a parlamentben, a sajtóban és nagygyűléseken elszánt háborúellenes pacifista fellépéseivel tűnt ki. Heti politikai körképeit is ez a felfogás jellemezte. Az orosz forradalom margójára feljegyezte: egyelőre még kevés új hírhez jutottak, de ezek mind azt bizonyítják, hogy a proletariátus szerepe a forradalomban jóval nagyobb volt az előzetes feltételezéseknél. A szociáldemokrata pártot nem sikerült szétverni, s az a kísérlet is kudarcot vallott, hogy Mihály nagyherceget a. cári trónra ültetve, elejét vegyék a forradalom kibontakozásának. Snowden biztosra vette hogy az elkövetkező időszakban a népi tömegek és a középosztály imperialistái (itt Miljukovra és a kadetekre utalt) között még újabb összecsapásokra kerül sor, hiszen Miljukov háborúpárti, amíg a tömegek internacionalisták és gyors békét követelnek. Snowden egyúttal megemlékezett az angol parlament álszent nyilatkozatáról is, amelyben az orosz forradalmat köszöntötte — de miként hangsúlyozta, Bonar Law sokkal inkább az elhunytat siratta, mint az újszülöttet magasztalta.18 A februári forradalom köszöntésére Londonban mindjárt az első napokban, március 24-én, az orosz emigránsok kezdeményezésére rokonszenvgyűlés volt, amelyben 7000-en jelentek meg, s több ezren nem is fértek be a terembe. A gyűlésen az emigránsok mellett nagy létszámban jelentek meg a londoni zsidó munkásszervezetek, néhány szakszervezet s a politikai szocialista szervezetek közül a Brit Szocialista Párt tagjai. A gyűlésen határozatot fogadtak el. 16 A Munkáspárt és a Szakszervezetek által elküldött táviratban többek között ez állt: „Nagy Britannia munkássága nagy rokonszenvvel figyeli az orosz nép erőfeszítéseit, hogy megszabaduljon a reakeiós elemek hatalmától, amelyek akadályozzák előrehaladását a győzelem feló. A munkások Nagy Britanniában és Franciaországban már rég felismerték, hogy a despotizmust Németországban le kell győzni, ha szabad utat akarnak teremteni az európai nemzetek békés fejlődése számára. Ez a meggyőződés inspirálta őket, hogy hallatlan erőfeszítéseket tegyenek, és mi biztosan nézünk az orosz munkások segítségének elébe, hogy elérjük a célt, aminek szenteltük magunkat. Őszintén hisszük, hogy befolyásolni fogjátok követőiteket annak belátása érdekében, hogy az erőfeszítések mindenfajta feladása katasztrófa lenne a frontárkokban levő elvtársaink számára, a közös, a szocialista megújhodást célzó terveinkre nézve." (The Labour Leader-, 1917. márc. 22.) 17 The Labour Leader, 1917. márc. 22. •>"" 1 8 The Labour Leader, 1917. márc. 29.
