Századok – 1967
Tanulmányok - Hajdu Tibor: A polgári demokrácia külpolitikája 1918–1919-ben 869
906 HAJDU TIBOR. 5. Jászi bukásától a Vix-jegyzékig (1919 január — 1919 március) A januári kormányválság és a Berinkey-kormány megalakulása annyiban hozott változást a külpolitika irányítása terén, hogy a kettősség Jászi minisztériumának megszűnésével, majd a fegyverszüneti ügyeket tárca nélkül intéző Linder lemondásával megszűnt. Károlyi, mint köztársasági elnök, megtartotta a külügyminisztérium és a külpolitika általános irányítását.201 Felmerült ugyan korábban Batthyány, majd Szilassy Gyula báró külügyminiszteri kinevezése,20 2 de Batthyány annál jobban eltávolodott a kormány külpolitikájától, minél inkább közeledett az a realitásokhoz, Szilassy pedig -aki a háború alatt mint athéni követ egyike volt a Monarchia néhány haladó és reális gondolkodású diplomatájának — bizonyára felismerte, hogy a külpolitika viteléhez Károlyi tekintélyére van szükség. Bár diplomáciai kapcsolatok létesítésére egyelőre kevés lehetőség nyílt, s a fontosabb tárgyalásokat Károlyi és miniszterei személyesen folytatták, megindult a külügyi szolgálat kiépítése. Az új minisztérium tisztviselői főleg a közös külügyminisztérium magyar diplomatái, továbbá más régi (miniszterelnökségi stb.) hivatalnokok közül kerültek ki. A forradalom után kinevezett radikális államtitkárok egyikét már decemberben le kellett váltani: a nehézkes, doktrinér módjára dolgozó Diner-Dénes Józsefet, akinek hibáit a Ballhausplatzon nevelt diplomaták ügyesen kihasználták. Lemondott Biró Lajos is, hogy visszatérjen a számára sikeresebb írói pályára. A minisztérium adminisztratív vezetője a rövid bécsi követsége alatt bevált Hairer Ferenc lett, aki különösebb saját iniciatíva nélkül megbízhatóan hajtotta végre Károlyi instrukcióit. 1919 elején a nemzetiségi politika gyakorlatilag a német és ukrán kisebbség helyzetének rendezéséből állt. A két el nem szakadt nemzetiséget egy-egy jelentéktelen, magyarbarát nemzetiségi politikus képviselte a kormányban. A magyarországi ukránok állásfoglalását legerősebben a mindenkori ukrajnai helyzet befolyásolta. Az ukrán Vörös Hadsereg visszaszorította Nyugat-Ukrajnába a szívósan védekező nacionalistákat, február 5-én bevonult Kijevbe. A válságba került ukrán nacionalista állam aránylag csekély vonzerői gyakorolt a magyarországi ukránokra, a Vörös Hadsereg viszont még messze volt, csak március 21. után érte el a Dnyeszter vidékét. 1919 január közepén a fehér ukrán hadsereg átlépte ugyan a Kárpátokat, 16-án megszállta Munkácsot, Csapot és Máramarosszigetet, alig egy nap múlva azonban már kénytelen volt visszavonulni.20 3 Ezután törekvései a „Ruténföld" megszállására alábbhagytak, szorult helyzetében erre ereje sem maradt, viszont szüksége volt a magyar kormány fegyverszállításaira. Ennek megfelelően a Ruténföldön a magyar kormánnyal való kiegyezés hívei kerekedtek felül, Volosin és Stefán vezetésével. Ezt elősegítette a magyarországi ukránok politikai aktivitásának csekély volta s a ruténföldi munkásmozgalom fejletlensége: a Ruténföld igazgatásában még a Tanácsköztársaság alatt is inkább az ügyvédek és papok politikai klikkjeinek harca érvényesült, mint a népakarat. Az 1.918. december 10-én (Budapesten) megtartott ukrán nagygyűlés kidolgozta a magyarbarátok követeléseit. Ezek figyelembe vételével hamaro-201 OL. Az 1919. jan. 23-i minisztertanács jkv-e. 202 Károlyi: id. kézirat. 203 Breit : i. m. 148. 1.
