Századok – 1967
Tanulmányok - Hajdu Tibor: A polgári demokrácia külpolitikája 1918–1919-ben 869
904 HAJDU TIBOR. is, hogy a mai Kárpát-Ukrajnát Csehszlovákiához csatolják. Benes erről szóló memorandumában elismerte, hogy ennek sem történelmi, sem etnikai alapja nincs, de súlyosabban estek a latba a katonapolitikai meggondolások: főleg a közös csehszlovák—román határ, amely elzárja az orosz forradalom átjutását a Kárpátok vonalán. Benes autonómiát igért a ruszinok számára. (E kérdésben a végleges döntés csak később, májusban született meg.ls 9 ) Elvetette a bizottság azt a tervet, hogy Csehszlovákia egy aránylag keskeny sávot kapjon Nyugat-Magyarországból, s így Ausztriától Magyarországot csehszlovák—jugoszláv korridor válassza el. Ezt az irreális ötletet Jugoszlávia is érdeklődés nélkül fogadta. Az 1919. február 1-én létrehozott román bizottságban az igények megvitatása lassabban haladt előre. Főleg azért, mert Bratianu, az 1916-os szerződésre hivatkozva, ellenezte, hogy a Bánát egy része Jugoszláviához tartozzék, bár a román politikusok nagy része is hajlott a kompromisszumra ebben a kérdésben.19 0 Hogy a határok várható megvonásáig elejét vegyék az összeütközéseknek, február 17-én a bizottság javasolta semleges zóna felállítását a román és magyar csapatok között.19 1 A vita, az olasz—jugoszláv ellentétekkel párosulva,191 lassította a jugoszláv határok megállapítását is. A magyar kormány kísérletei, hogy akár nem hivatalos megbízottakkal képviseltesse magát a békekonferencia színhelyén, rideg elutasításra találtak. Károlyi nagy reményeket fűzött Sigray Antal gróf kiküldetéséhez, aki jó amerikai kapcsolatokkal rendelkezett, mégis visszautasításra talált Lansingnál és House-nál is.19 3 A magyar kormánynak csak arra nyílt módja, hogy felvegye az érintkezést a Hoover és Coolidge-féle, továbbá a bécsi angol, francia, olasz katonai és diplomáciai missziókkal. Ez persze nem volt egyenértékű a személyes jelenléttel Párizsban, ráadásul az angol és francia katonai körök még kevesebb megértést tanúsítottak a magyar problémák iránt, mint a nagyhatalmak politikai vezetői. Budapesten a győzteseket hivatalosan Vix alezredes képviselte, Franchet budapesti helytartója és a belgrádi egyezmény végrehajtásának ellenőre közel négy hónapon át. Böhm, aki mint hadügyi államtitkár, majd mint miniszter sokat tárgyalt vele,-így jellemzi: „tudatlan, belsőleg is brutális érzésű, a royalista ellenforradalommal szimpatizáló katonatiszt ... A teljhatalmú diktátor, aki Magyarország népével és közgazdasági életével rendelkezik, nem ismeri Magyarországot még annyira sem, mint a négy elemit végzett rossz tanuló. Közgazdasági kérdésekben annyira járatlan, mintha soha az ország hírét sem hallotta volna. Föllépésében a győző brutalitása nyilatkozik meg. Megtestesítője a régi osztrák-magyar hadsereg császári és királyi őrmestere típusának."194 Vix annál jobban uralkodott a magyar kormány fölött, mert lényeges ügyekben tárgyalási joggal nem rendelkezett. Olyan volt, mint a kézbesítő, 189 Wandycz: i. m. 68. 1. 190 Nicolson: i. m. 224 — 225. 1. 191 Spector: i. m. 104. 1. 192 L. Nagy Zsuzsa: Az olasz érdekek és Magyarország 1918 — 1919-ben. Történelmi Szemle, 1965. 2-3. sz. 193 L. Nagy Zsuzsa : A párizsi békekonferencia . . . 52 — 53. 1. — PI Arch. 704. fond. (Sigray 1919. jan. 2-i jelentése Károlyihoz stb.) 194 Böhm: i. m. 97. 1.
