Századok – 1967
Tanulmányok - Hajdu Tibor: A polgári demokrácia külpolitikája 1918–1919-ben 869
A POLGÁRI DEMOKRÁCIA KÜLPOLITIKÁJA 1918—1919 ( 901 tikusan liató követelését a nyugati elképzelések kisebb korrekcióival úgysem csillapíthatták volna.17 1 A Horthy-korszak történeti publicisztikájában uralkodó felfogás, hogy a forradalom győzelme előtt a Monarchia jövője még nem dőlt volna el, gyakran kísért mai történetírásunkban, ha más gondolatmenet alapján is. Pedig 1918 nyarán már elvégeztetett a Monarchia s vele a régi Magyarország sorsa is. Elsősorban azért, mert a nem magyar nemzetiségek döntő többségében az elszakadási vágy elhatározássá érett. De azért is, mert a győztesek felismerték: közép-európai érdekeiket a győzelem után a Habsburg-birodalom likvidálásával tudják a legjobban biztosítani. A háború első felében London és Párizs szövetségese nem a területi kérdésekben óvatos USA, hanem a telhetetlen cári imperializmus volt: ezt sokan elfelejtik. A cári rendszer célja független, de Oroszországtól függő helyzetben levő szláv államok létrehozása, a Monarchia lengyel-ukrán területeinek megszerzése volt. Már az 1914, október 1-i szerződésben elismerte Románia jogát a Monarchia románlakta területeire.17 2 Az antant 1917 januári válaszát Wilson bókefelhívására Czernin úgy értelmezte, mint ,,az Osztrák-Magyar Monarchia és Törökország megsemmisítésének meghirdetését".173 Ezt az elképzelést rögzítette a londoni és bukaresti titkos szerződés is. Az előbbi Trentino, Dél-Tirol, Fiume ós Dalmácia elcsatolása mellett feltételezi Horvátország elszakadását is, az utóbbi Romániának ígéri Bukovina, Erdély és az egész Bánát mellett a mai Magyarország keleti szegélyét is, több várossal.17 4 1917 elején az orosz forradalom és az USA hadbalépése felcsillantották a Monarchia fennmaradásának lehetőségét17 5 — ha területveszteségek árán is — különbéke kötése esetén. 1918 elején az antant, szorongatott katonai helyzetében, megegyezett volna IV. Károllyal — ő azonban sem a német szövetség felbontására, sem a kemény feltételek elfogadására nem volt képes. A németek utolsó erőfeszítése, az 1918 tavaszi offenzíva kudarca után az antant és az USA győzelme már csak idő kérdése volt. Az orosz forradalmat követően fellendült nemzeti mozgalmakat csak úgy tarthatták távol a bolsevizmus kísértésétől, lia a nemzeti burzsoáziát igényei kielégítésével megerősítik. 1917-ben egy időre úgy tűnt talán még Franciaország számára is,176 hogy a konzervatív Monarchia még ellensúlyozhatja a forradalom továbbterjedését, 1918-ra bizonyossá vált, hogy a szláv és román burzsoázia nacionalizmusa sokkal alkalmasabb a bolsevizmus feltartóztatására, mint a korhadt és forradalmaktól terhes Monarchia. Hiába figyelmeztette Andrássy 1918 október végén az ellenség vezetőit „a veszedelemre, amellyel Ausztriát és Magyarországot úgy, mint 171 Low : i. ra. 172 Isztorija diplomatii. 3. köt. pod red. A. A. Gromiko stb. Moszkva 1966. 16— 17., 25. 1. Oroszország 1916-os szándékairól ld. ÖS. AP Karton rot 954. A stockholmi követ 1916. szept. 26-i jelentése. 173 ÖS. AP Karton rot 954. Czernin levele a királyhoz 1917. január 14-én. Tisza azonos felfogására ld. uo. levelét Mérey Kajetánboz. 174 Czernin: i. m. 377—380. 1. — Spector: i. m. 35—36. 1. 175 Ezeket a lehetőségeket állítja előtérbe Zsigmond lydszló : Az Osztrák-Magyar Monarchia szóttörése és a nemzetközi erőviszonyok c. tanulmányában (Századok, 1959. 1. sz.). 176 ÖS. AP Karton rot 966. 464. 1. (Jelentés Franciaország ós a Monarchia svájci követsége megbízottainak 1917. okt. 30-i tanácskozásáról.)
