Századok – 1967
Tanulmányok - Hajdu Tibor: A polgári demokrácia külpolitikája 1918–1919-ben 869
A POLGÁRI DEMOKRÁCIA KÜLPOLITIKÁJA 1918—1919 891 zük, az legalább annyira a mi érdekünk, mint a németeké",11 5 és ,,ha a tótok a mi követeléseinket nem fogadják el, nincs fegyver a kezünkben, hogy álláspontunkat rájuk kény szeri tsük".11 6 Az SzDP ideológiájának megfelelően elítélte a nemzeti kérdés erőszakos eszközökkel való megoldását, mind a szomszéd államok, mind a magyar kormány részéről.11 7 Kunfi és a hozzá közelállók azt vallották: „Ha a nem magyar ajkúak nem akarnak velünk egy államban élni, kísérletet sem szabad tenni kényszereszközök alkalmazására."11 8 A pártvezetés többsége azonban nem tette magáévá ezt az álláspontot — az egyedüli marxista álláspontot —, és bár pártolta a megegyezést a nemzetiségekkel, tartózkodott attól, hogy befolyását latba vesse a sovinizmus feltörő áradata ellen. A párton belüli ellentét a minisztertanácsban is felszínre került. A Lovászy lemondását megelőző vitában Kunfi kijelentette: „Az eddigi alappal szemben meg kellene próbálni úgy rendezni a dolgokat, hogy ez a kormány azon a Magyarországon kormányozzon, amely az etnográfiai egység határain belül fog kialakulni. Erre az alapra kell helyezkedni, mert ez a konzekvenciája a háború elvesztésének."11 9 Garami nyíltan vitába szállt Kunfival: ő „lehetetlennek tartja", hogy a magyar kormány lemondjon „minden jogáról a nemzetiségek javára". A szomszéd államok nacionalista aktivitása is csak a magyar nacionalizmus ellenreakcióját válthatta ki. így a kormány politikájának vezérelve Jászi doktrínája maradt ugyan, de ez a gyakorlatban a sovinizmusnak tett engedmények terhével megbénítva, folytonosan elkésve, az egyértelmű cselekvés felelőssége elől deklarációkba menekülve jelentkezett, s egy napra sem tudta feltartóztatni a győztesek akaratának érvényesülését. November közepén a cseh csapatok benyomulási kísérletét abban a reményben verték vissza, hogy miután egyik fegyverszüneti egyezményben sem volt szó Szlovákia megszállásáról, a csehszlovák kormány csupán akciója sikere esetén szerezheti meg ehhez a nagyhatalmak utólagos hozzájárulását. November 24-én a némileg megerősített cseh csapatok, Nagyszombatot elfoglalva, újra megkezdték az előnyomulást. A cseh fegyveres erő még mindig gyengébb volt a Szlovákiában elhelyezett magyar alakulatoknál,12 0 bár a szlovák lakosság mindenütt támogatta,12 1 sokan be is álltak az új állam hadseregébe. Miközben egyaránt döntés nélkül folytak a szlovákiai harcok s a budapesti tárgyalások, Párizsban Benes elérte, hogy Foch kötelezze a magyar kormányt Szlovákia kiürítésére.122 November 30-án a csehszlovák kormány formálisan dezavuálta Hodzát, mint aki fontos kérdésekről felhatalmazás nélkül tárgyal. Ezt a lépést még Jászi sem értette meg rögtön,12 3 csak mikor alig három nappal később Vix alezredes átnyújtotta Franchet jegyzékét. A jegyzék szerint a csehszlovák államot a szövetségesek elismerték és 115 OL. Az 1919. jan. 27-i minisztertanács jkv-e. 116 OL. Az 1918. dee. 1-i minisztertanács jkv-e. 117 Ld. a Népszava cikkeit az ún. „Magyarország Területi Egységének Védelmi Ligája" ellen: 1918. dee. 3. (Társadalmi mozgalom . . . ), dec. 6. (Honmentés vagy ellenforradalom), dec. 7. (A forradalom ellenségei) stb. — A területi integritás illúziójáról: dec. 26. (Békességet, munkát, boldogságot !). 118 Népszava, 1918. dec. 5. A területi integritás hazug jelszava. 119 OL. Az 1918. dee. 18-i minisztertanács jkv-e. 120 Král: i. m. 22. 1. 121 Ezt a tényt még Breit is elismeri: mint írja „egyes városok és falvak melegen üdvözölték, sőt be is hívták a cseheket" (i. m. 1. köt. 87. 1.). 122 Wandycz: i. m. 20., 63. 1. 123 Ld. az 1918. dec. Í-i minisztertanács jkv-ét. 4*
