Századok – 1967

Tanulmányok - Hajdu Tibor: A polgári demokrácia külpolitikája 1918–1919-ben 869

888 HAJDU TIBOR. megyék, „valamint Békés, Csanád és Ugocsa megyék román területei".10 1 Az ultimátumnak is beillő memorandum november 12-re kérte a választ: e napon Jászi személyesen utazott Aradra. Kíséretében volt többek között Bokányi Dezső ós Ábrahám Dezső is. A román Nemzeti Tanács küldöttségét J. Maniu v ez ette.102 Az aradi tárgyalásokon tisztázódott a két fél ellentétes álláspontja. Jászi csak a területi integritás keretein belül volt hajlandó engedményekre. Maniu viszont kereken kijelentette: nem autonómiát, teljes szuverenitást kívánnak. Az állami hovatartozás kérdésében maga a román nép hivatott dönteni. A ro­mán vezetők nem tűzték még ki egyértelműen az elszakadás programját, hiszen Bratianu kifejezetten kérte őket: „ne csináljatok forradalmat megérkezésünk előtt ... a román csapatok háta mögött és nem azok előtt akarunk nemzeti mozgalmat."10 3 Viták is folytak még az új Nagy-Románia demokratizálásáról. 14-én este kézzelfogható eredmény nélkül fejeződtek be a tárgyalások. A román küldöttek, különösen V. Goldis, hangsúlyozták Jászi iránti személyes megérté­süket és bizalmukat: az Acélgárda, az Urmánczyak által felbérelt rendcsináló különítmény és más magyar csapatok kegyetlenkedéseinek elpanaszolásával viszont igen kínos helyzetbe hozták, mint maga írja.10 4 Miután a románok nem voltak hajlandók ígéretet tenni a magyar állam kereteiben való megmaradásra, Jászi ragaszkodott a régi reakciós közigazgatási apparátus fenntartásához, nem ismerve el hatalmi szerveknèk a román nemzeti tanácsokat. Jászi átmeneti kompromisszumot javasolt a békekonferencia döntéséig, hogy legalább a magyar impérium látszatát fenntartsa — ez a pró­bálkozása sem járt sikerrel. Közben gyors ütemben folyt a román hadsereg újjászervezése: egyes csapatok már az aradi tárgyalás napjaiban átlépték a határt ós megszállták a szorosokat.10 3 A román Nemzeti Tanács november 20-án deklarációt adott ki, melyben ünnepélyesen állást foglalt a románlakta területek Nagy-Romániá­hoz való csatlakozása mellett. A román hadsereg fő erői november 23-án lép­ték át a határt és november végére nagyjából elérték a belgrádi szerződésben megjelölt demarkációs vonalat.10 6 Ezzel szétfoszlott az az illúzió is, hogy a Marostól délre eső területet francia vagy más nyugati csapatok szállják meg. December elsején a gyulafehérvári román nemzetgyűlés több mint százezer ember részvételével, nagy lelkesedéssel kimondta a csatlakozást a román királysághoz.107 Hiába adta ki a magyar kormány a román támadás másnapján, novem­ber 24-én a nemzetiségekhez intézett kiáltványát, a Kárpát-medence egységé­nek hirdetése süket fülekre talált mindenütt. Erdély és a román többségű kelet­magyarországi megyék elszakadása gyakorlatilag befejezett ténnyé vált. Ezzel a határon túlra került egy milliónál jóval több magyar is. Ami az erdélyi szászo­kat illeti, miután Erdély hovatartozása minden kétséget kizáróan eldőlt, a 101 OL. Nemzetiségi Min. IX. 240/1918. 102 Jászi Oszkár : Visszaemlékezés a román nemzeti komitéval folytatott aradi tárgyalásaimra. Cluj-Kolozsvár. 1921. — Uô.: Magyar kálvária ... 170—171. 1. 103 Erdély története 2. köt. 439. 1. 104 Jászi: Visszaemlékezés... 6. 1. 105 Népszava, 1918. nov. 14. — Juhász Nagy: i. m. 334. 1. 106 Juhász Nagy: i. m. 335. 1. — Népszava, 1918. nov. 26. 107 Erdély története 2. köt. 448. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom