Századok – 1967
Tanulmányok - Hajdu Tibor: A polgári demokrácia külpolitikája 1918–1919-ben 869
A POLGÁRI DEMOKRÁCIA KÜLPOLITIKÁJA 1918—1919 ( 885 széles színmagyar sáv megszállásához. Budapesten még javában vitatkoztak a belgrádi egyezmény aláírásáról, mikor a jugoszláv hadsereg, november 7-én, megkezdte a bevonulást az abban meghatározott területre; 13-án, amikor Linder aláírta az egyezményt, már Szabadkán volt, s néhány nappal később elérte a kijelölt vonalat, amely ettől kezdve a Tanácsköztársaság kikiáltásáig lényegében változatlan maradt. Magában foglalta az egész Bánátot (a békeszerződés által később Romániának ítélt részét is), elérte Szeged déli határát, majd Baján át, Bátaszéken és Pécsváradon keresztül Pécstől északra fordult. Somogy megyének (december elején) a Kadarkút, Lábod, Tarany, Berzence községek, illetve a Dráva által határolt délkeleti részét szállták meg, viszont a demarkációs vonalon innen maradt Baranya északi és északnyugati része, Sásd ideiglenes székhellyel. Néhány helyen (Barcs, Arad) átlépte a jugoszláv hadsereg az előírt vonalat, de mikor a magyar kormány tiltakozott ÍYanehétnél , kiigazította azt az egyezménynek megfelelően.79 A délszláv lakosság örömmel fogadta a szerb hadsereg bevonulását, a magyarok aggodalommal.8 0 Mind a horvátországi, mind a Bácska-bánáti délszláv vezetők között volt némi ingadozás a Szerbiához való csatlakozást illetően,8 1 mert féltek, hogy az ószerbiai burzsoázia magához ragadja az új Jugoszláviakormányát: miután azonban Magyarországgal együtt maradni nem akartak, második délszláv állam létrehozása pedig nem látszott reálisnak, egyelőre eloszlottak az ellentétek. November 25-én már összeült a Bácska-bánát-baranyai szerb népszkupstina és átvette a terület igazgatását. A délszláv többségű városokban és községekben a nemzeti tanácsok hamar kicserélték a régi közigazgatást. A magyar városokban és falvakban, így elsősorban Pécsett, melynek végleges hovatartozása még bizonytalan volt, megmaradt a régi közigazgatás, bár szoros katonai ellenőrzés mellett.8 2 A Délvidék nagyszámú német lakossága (a szocialista munkásságot kivéve) nem játszott jelentős politikai szerepet. Számukra hátrányos volt a Monarchia felbomlása, az új körülmények között inkább Magyarországhoz szerettek volna tartozni. Ezért a magyar impérium alatt maradt területeken így is foglaltak állást. A Magyarországon maradás azonban számukra nem volt annyira előnyös, az elszakadás annyira hátrányos, hogy a már megszállott vidékeken csatlakozzanak a magyar ellenálláshoz, sőt, hamarosan alkalmazkodtak az új helyzethez.8 3 Hasonló volt a magatartásuk Erdélyben, Szlovákiában is.84 A magyar kormány és a délszláv nemzetiségi vezetők között november első felében megindult tárgyalások hamarosan abbamaradtak;8 5 az utóbbiak által igényelt terület teljes egészében szerb megszállás alá került már november folyamán, tehát az alkudozás részükre szükségtelen volt. 79 OL,. Nemzetiségi Min. VII. 651/1918. — Népszava, 1918. nov. 21., 24,— Kaposvári ÁL. Az 1919. jan. 23-i megyegyűlés jkv-e. 80 Kővágó László: A magyarországi délszlávok 1918—1919-ben. Bpest. 1964. 151 — 153. 1. — OL. Nemzetiségi Min. VIII. 808/1918, 81 Kővágó: i. m. 73 — 75. 1. — Isztorija Jugoszlavii. Moszkva. 1963. 2. köt. 40. 1. 82 Hajdú Gyula: Harcban elnyomók és megszállók ellen. Pécs. 1957. — OL. Az, 1918. nov. 23-i minisztertanács jkv-e. 83 OL. Nemzetiségi Min. iratai. 84 OL. Nemzetiségi Min. VI. 40/1919. (A pozsonyi német néptanács felirata a magyar kormányhoz, melyben kéri, tekintsen el a város katonai védelmétől, mert hovatartozását úgysem ez dönti el.) 85 Kővágó : i. m.
