Századok – 1967
Tanulmányok - Hajdu Tibor: A polgári demokrácia külpolitikája 1918–1919-ben 869
882 HAJDU TIBOR. A magyarság többségét tevő parasztság és egyéb kispolgári rétegek számára nem volt közömbös a határok kérdése; bár a nemzetiségek elnyomásából csak kisebb részük húzott hasznot, joggal féltek, hogy maguk vagy rokonaik megízlelhetik a nemzetiségi sorsot, az ország kisebbedésének gazdasági hátrányairól nem is beszélve. A világháború szörnyű vérvesztesége után azonban — amelynek nagyobb felét a parasztság viselte — kevés hajlandóságot árultak el, a közvetlenül érintetteken kívül, hogy egyes területek védelméért fegyvert fogjanak, s figyelmük inkább a szántóföldek, mintsem az ország várható új határaira irányult.84 A progresszív értelmiség, amely e gondokat tudatosabb fokon próbálta megfogalmazni, nem találhatott kiutat az évszázados bűnök labirintusából. A nemzetiségi béke érdekében közzétett felhívásának szép és igaz szavai visszhangtalanul csengtek.6 5 A Habsburgok és a reakció uralmának elmúlta magával hozta a nagy nemzeti állam végét. Ezt a hangulatot fejezik ki Tóth Árpád sorai: Oh nemzetem, szép, lankatag, ős fajom. Jaj, hogy lehet, hogy most, mikor újra kelsz S nyújtóznál végre hosszan, vígan, Zsibbadozón a tagok leválnak ? . . . Míg boldog népek új lakodalma zeng,66 A szocialista munkásság, anélkül, hogy érdektelen lett volna a nemzeti kérdés megoldása iránt, azt elsősorban a szocializmus győzelmében látta, ezért nem is lelkesedett az SzDP által a polgári pártok nacionalista politikájához nyújtott támogatásért. Elmondhatjuk tehát, hogy bár a magyar nemzet különböző osztályai általában rokonszenvvel kísérték a kormány igyekezetét a régi határok megőrzésére, ez a rokonszenv különböző feltételekhez volt kötve, s csak a közvetlenül érintetteknél jutott el az aktív támogatásig. Ilyen külső és belső feltételek között kellett kialakítania a Károlyi-kormánynak a független magyar külpolitikát. A fegyverszünet megkötése után a független Magyarországnak tisztáznia kellett külpolitikai helyzetét és megkezdeni diplomáciai kapcsolatainak kiépítését. Nyilvánvaló volt, hogy az új Magyarország államjogi kapcsolata Ausztriával megszűnik. Stöger-Steiner, az utolsó közös hadügyminiszter november 6-án felszólította a k.u.k. hadsereg tisztjeit, hogy nemzetiségüknek megfelelően jelentkezzenek saját nemzeti tanácsaiknál.6 7 Ezzel a közös hadsereg feloszlott, november első napjaiban beszüntették tevékenységüket a közös minisztériumok és egyéb szervek is. 64 Jól tükrözi e kettős szemléletet — amelyből hiányzik a készség a belenyugvásra, de a fegyveres ellenállásra is — Móricz Zsigmond megnyitó beszéde a Vörösmarty Akadémia 1918. dec. 1-i ülésén. Közli: Mindenki újakra készül ... szerk. József Farkas. 2. köt. Bpest. 1962. 98. 1. 65 Megjelent 1918. nov. 3-án. Közli: Mindenki újakra készül ... 2. köt. 11. 1. Az aláírók között látjuk sok ismert név mellett Ady Endrét, Babits Mihályt, Balázs Bélát, Bartók Bélát, Kodály Zoltánt, Lukács Györgyöt, Madzsar Józsefet, Rippl-Rónai Józsefet, Varga Jenőt. 66 Megjelent Pesti Napló, 1918. nov. 17-én. (A Nehéz órán c. versből.) 67 A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának archívuma. 57. f. 5968. dos. 102. fü.
